Arcát fürkészte a tükörben, s elgondolkodott. Vonásait ráncok mélyítették el, haja már régen kihullott. Izmait felváltotta a zsír, pocakot eresztett. Hol van már az a szépen kidolgozott mellkas, amit mindig úgy kidüllesztett járás közben!
Ha nem aludta ki magát, még idősebbnek tűnt. A fiatal lányok csókolómmal köszöntek neki az utcán, ami tovább csorbította férfiúi büszkeségét. Lassan meghajolt háta is a sok teher alatt. Lányai rég átlépték a felnőtté válás küszöbét, férjhez adta őket, azok pedig unokákkal ajándékozták meg.
Lélekben persze még mindig fiatal volt, s szemében is ugyanaz a láng égett. Főként, mikor egy szép fiatal nő csípő ringását figyelte éppen. Udvarolt is megszokásból, hódítási vágyból a közértben és a cukrászdában. De már tudta, sokak szemében a vén kecskével vált hasonlatossá, s ez elszomorította.
Olykor nosztalgiázott, s ezért elővette régi noteszét. A nevek láttán testek és mosolyok képei villantak fel előtte. Előfordult, hogy telefonált is néhány nőnek, s addig duruzsolt fülükbe, amíg el nem fogadták meghívását. Casanova ki is nyalta magát a nagy találkozásra, de megereszkedett testének és tar fejének látványától a nők felajánlotta neki, legyenek csak barátok.
Mindig hazakullogott végül az egyetlen nőhöz, aki még várta őt. Egy ezüsthajú asszonyhoz, aki elfogadta, hogy neki időről-időre el kell menni hódítani. Őt nem érdekelte, hogy Casanova testén és arcán az idő nyomot hagyott. Szerette őt csapodáron, fiatalon és idősen jól begyakorolt mozdulataival és szövegével együtt…
