Lilli Jahnt nőként megalázták, míg faji hovatartozása miatt meghurcolták. Szerencsétlenségére akkor élt, mikor a Harmadik Birodalom üldözte a zsidó népet, miközben ő egy orvos volt, aki arra esküdött fel, hogy életeket mentsen. Gyermekeivel folytatott levelezéséről egészen 1998-ig senki nem tudott. Pedig Lilli Jahn és gyermekei levelei ma már fontos kordokumentumnak számítanak egy olyan időből, amikor a gyűlölködés és az öldöklés mindennapos volt az emberek életében.
Lilli Schlucterer 1900 március 5-én született Kölnben egy előkelő zsidó családban. Ennek köszönhetően kiemelkedő oktatásban részesült egy kölni leányiskolában, ahol kitűnő tanulóként végzett. Az egyetemen találkozott az akkor már első világháborút megjáró Ernst Jahnnal. Mindketten orvosnak készültek, s kettejük közt szerelem szövődött.
1924-ben aztán befejezték tanulmányaikat. Lilli hematológusként diplomázott, majd a kölni izraelita közösség körzeti orvosa lett. Ernst, mint protestáns, Köln más területén praktizált. Az első világháborúban megtapasztaltak miatt sokszor uralkodott el rajta melankolikus hangulat, a bizonytalanság érzete, ami kettejük kapcsolatára is hatott oly módon, hogy visszajárt régi barátnőihez.
Ennek ellenére Lilli kitartott mellette, sőt, még az apjával is szembeszállt azért, hogy egybekelhessenek. Josef Schlucterer egyáltalán nem örült lánya kapcsolatának, amely a zsidó közösségen kívül kötetett egy protestánssal, s aggódott, hogy a házasság az instabil lelkű férfival, lányát romba dönti. Végül mégis engedett Lilli könyörgésére, s 2 év után jóváhagyta a frigyet. Ernst és Lilli 1926 Augusztus 12-én egybekeltek.
El is költöztek Immenhausenbe, ahol közös praxist indítottak. Igaz, az akkor már náci Németország csak úgy engedélyezte házasságukat, hogy gyermekeiket nem nevelik zsidó vallásúvá, így, „kiváltságos kevert házasságban” élhettek. Még azt is megengedték nekik, hogy Ernst háziorvosi névtábláján kívül, Lillié is kikerüljön házuk ajtajára. Lilli és Ernst elkezdték hát közös életüket, s 1933-ban családot alapítottak.
Öt gyermekük született, Gerhard, Ilse, Johanna, Eva és a legkisebb 1940-ben Dorothea. Közben a Harmadik Birodalom vette át az uralmat Németország és Európa felett, így 1933-tól kezdve Lilli nem praktizálhatott tovább Immenhausenben. Nem csak azért, mert a nácik megtiltották, hanem azért is, mert betegei kezdtek elpártolni tőle. Immenhausenben ő volt az egyetlen zsidó, aki „megúszta” az elhurcolást, s ez sokaknak szúrta a szemét.
Lilli és Ernst
Azért, hogy kiálljon jogaiért, Lilli ekkor részt vett az anti-szemita demonstráción (Judenbolykott 1933 április 1). Ernst közben folyamatosan támadásoknak volt kitéve zsidó felesége miatt, amit egyre nehezebben tűrt. 1935-ben Lilli el is hagyta Immenhausent, akkor, amikor az élete csak azon múlott, hogy egy prostetáns férfi felesége. Gyerekeivel Kasselbe költözött, s keményen dolgozott, hogy biztosítsa a betevőjüket.
Ernst ennek hatására (ismét) depresszióba süllyedt, s hogy „oldja frusztrációját”, viszonyt kezdett a mellé kirendelt orvos kollégájával, Rita Schmidttel. A kapcsolatról Lilli tudott, így mikor 1942-ben Rita megszülte Ernst gyerekét, Lilli segített őket kimenekíteni Immenhausenből. Egy hozzá közeli apartmanba szállásolta el őket, ahova Ernst is követte Ritát.
Ez pedig nem tett jót neki, mert újra óriási nyomást érzett magán, azért, mert ismét közel kellett élni zsidó feleségéhez. Rita is kevesebbet tudott törődni vele az újszülött miatt, s ezért tévképzetei lettek. Nem tudta már felmérni többé Lilli ingatag helyzetét, s azt képzelte, hogy Lillit az is megmenti a náciktól, hogy 5 gyerekről gondoskodik, így 1942 október 8-án elvált tőle.
Amint kimondták a válást, Lillit a nácik mentesítették is a védelem alól. 1943 augusztus 30-án elhurcolták Breiteneau-ba egy átnevelő munkatáborba, ahol 6 hónapot töltött. Mialatt őt fogva tartották gyermekei bizonytalan életkörülmények közé kerültek. Főként akkor, mikor kasseli házukat lebombázták és nem tudták hová mehetnének. Ilse, Lilli legidősebb lánya (aki ekkor 14 éves volt) munkát vállalt és gondoskodott a kisebbekről. Rendszeresen írt anyjának, azért, hogy tartsa anyjában a lelket:
„Édes jó Anyukám! Nem fázol? Tudsz aludni éjjel? Ne aggódj annyit! Értetted? Én mindent megcsinálok, amilyen jól csak tudom, és lassan már hasonlít a Te munkádhoz. Persze olyan jól, ahogyan Te, nem tudom csinálni. Anyucikám, én mindig, mindig itt őrizlek a szívemben, csak ne aggódj olyan sokat. Jó éjszakát. Ezerszer ölel és egy nagy puszid küld Ilséd”
Az utolsó családi kép
Lilli számára is fontosak voltak ezek a levelek, mert így tudta gyermekeivel tartani a kapcsolatot és ez sokat jelentett az adott helyzetben számára. 1943 szeptember 1 és 1944 március 21 között rengeteg levelet váltottak. Míg nem Lilli meg nem írta utolsó levelét gyermekihez, útban Auschwitzba, amelyet így fejezett be:
„És most kedveseim, Ilse, Gerhard, Mouse, Hannele és kicsi Dorle, ismét búcsúznom kell. Isten vigyáz rátok! A kötelék köztünk felbonthatatlan. Szívből kívánom nektek a legjobbakat. Csókol titeket szerető anyátok. „1944 március 21
Lilli Jahn június 17 vagy 19-én halt meg Auschwitzban. Azért, mert a férje felbontotta vele a házassági köteléket. Lilli leveleit unokája adta ki, aki a Der Spiegel szerkesztője lett, 1998-ban.
Forrás: owlnet.rice. edu
absolutefacts.nl
Magyarul megjelent könyv levelezéseiből: Martin Doerry: Megsebzett szívem, Lilli Jahn élete
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: