Minden, ami a felszín alatt rejtőzik

Ha szeretnéd megérteni milyen pusztító lehet a közöny, ezt olvasd el!

Jó ideje, hogy a Go with the Flow (azaz a haladj az árral) szállóigévé vált. Úgy mondjuk mindenre, mintha ez valami megváltást hozhatna az életünkbe azáltal, hogy megtanulunk a jelenben élni. Jó ellenpélda erre Albert Camus Közöny című könyve (amelynek eredeti címe és újrafordított változata Az idegen). Mert Camus hőse Meursault is így él, s ennek bizony nagyon rossz vége lesz.

Igaz, Meursault közönye az érzésekre az, ami valójában megbotránkoztatja az embert. S persze az egész történet abszurditása az, ami mindezt tovább fokozza. Egy tökéletesen üres és közönyös férfival ismerkedhetünk meg, aki jóformán csak biológiai szükségleteit ismeri fel. S ez akkor sem változik, mikor anyja meghal, mert a virrasztáson és a gyászmisén csak kötelességből próbál szomorúságot színlelni (sikertelenül).

Ha jól belegondolunk, ha ma írta volna ezt a könyvet meg Camus, már nem váltana ki akkora visszhangot. Annyian élnek így, hogy csak biológia szükségleteiket hajtják mindenféle ambíciók nélkül, hogy az már-már kóros. A hölgyek a mutatós, teli pénztárcájú férfiakat keresik. A férfiak a mutatós, lehetőleg minél jobb fizikai tulajdonságokkal ellátott hölgyeket keresik. S ugyanúgy, ahogy Camus hőse is náluk sem kegyetlenségről van szó. Egyszerűen csak nincs szükségük érzelemre, csak fizikai kontaktusra, s pontosan ezért is dobják el ennyire könnyen egymást, mikor már nincs szükségük a másikra.

A közöny, ma már úgy tűnik jósló könyv. Pedig Camus célja nem a jóslás volt, sokkal inkább a második világháborúban szenvedő és közömbössé váló ember bemutatatása, aki úgy tűnik 76 éve köztünk is maradt. Persze elgondolkodunk, hogy tényleg van-e ennyire üres ember, mint amilyen Meursault? Aztán rájövünk, hogy sajnos igen, s egyre több van belőle (tisztelet a kivételnek).

Camus könyve és annak üzenete még mindig érvényes a mai emberre. Vannak, akiket már semmi sem lep meg és tölt el érzésekkel. Vagyis ha minden mindegy, ha csak magunkra gondolunk, sem a saját sem mások élete sem értékes…

A könyv csúcspontja az, hogy Meursault gyilkol. Érzelmi töltet, megfontoltság, és előre kiterveltség nélkül. Egyszerű biológiai okok hajtják tette véghezvitelére. Egy tűző Nap, fejfájás, s valószínűleg egy enyhe napszúrás tettéért a felelős. A társadalom egy részére sajnos ez is igaz. Mert számításból, egy sugallat hatására vesznek el emberek életeket.

Vagy „csak” eltipornak, de úgy, hogy abból a másik csak évek múltán képes felállni (rosszabb esetben). Viszont ők ezért nem is kerülnek börtönbe, mint Camus főhőse. Maximum csak átvitt értelemben, hiszen- akik a jelenben való élésükkel kizárják a múltban megélt tapasztalataik, mondván csak a mában élnek- önmagukat a jelen ketrecébe zárják. Vagyis egy olyan élet börtönébe, ahol nincs hit, erkölcs, vagy érzelmek, csak puszta biológiai szükséglet és egykedvűség.

A társadalom megítélése szerint a hidegvérű gyilkosok, akik minden érzelem nélkül, gépiesen élnek és vesznek el életeket a legveszélyesebbek. De mi van azokkal, akik egymást használják, majd eldobják? Ők milyen emberek? Az, akiből a bűntudat, a sajnálat, a szeretet vagy az öröm érzése teljesen hiányzik, ön és közveszélyes és káros hatással van embertársaira.

Éppen ezért ajánlatos elolvasni Camus könyvét (újra), mert a mai világban a közöny a közömbösség és az üresség érzete létező problémák, amik terjednek folyamatosan.

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!