Mindenkit meghallgatsz. Figyelsz. Szívesen segítesz. Nem esik nehezedre mások lelkét megérteni. Örülsz, ha sikerül elérni, hogy a szívek ráleljenek ösvényükre. Csak olykor felmerül benned, hogy majd mikor neked kell támasz, lesz-e valaki, aki meghallgat téged?
Aztán eljön a pont, mikor összeomlasz és a kérdésedre válasz érkezik. Magadra maradsz, mert mindenki, aki ismer, azt gondolja- te erős vagy- mindent meg tudsz oldani. A lelked zokog és tombol, de mosolyt erőltetsz arcodra. Pedig már érzed, nem tudod sokáig fenntartani a látszatot, s végül darabjaidra hullasz.
Vannak néhányan, akik észreveszik szemedben a szomorúságot, s várják is, hogy beszélj arról, ami bánt, de te büszke és konok vagy és azt hiszed magadon is tudsz segíteni, hiszen annyi emberen tudtál már. „Ha másoknak segítesz, magadon is segítesz.”- ezt mondta mindig egy régi tanárod, de ez most nem tűnik igaznak.
Főként, mert a lelked már egy útvesztőben bolyong, s nem látja a fényt, s nem is keresi a kiutat. A sötétben találsz menedékre, mert ott úgy érzed, láthatatlanná válhatsz, belefeledkezhetsz kicsit a bánatba: zokoghatsz, kiabálhatsz.
Gyengének elesettnek érzed magad, s titkon arra vágysz, most valaki a te lelkedet ápolja. Keresed-kutatod azt, aki felismeri ki nem mondott gondolataid és érzéseid, de aztán rájössz: az útvesztőbe nem jött be senki utánad.
Most először fogalmazódik meg benned, hogy szeretnéd, ha lenne egyetlen ember, aki megértené, hogy elfáradtál a kiteljesedés utáni hajszában. Legszívesebben belekiabálnád a sötétségbe: itt vagyok, valaki jöjjön már utánam!
Aztán mégis csendben maradsz – mert tudod, a sötétség úgyis elnyelné hangod-, így hagyod, hogy könnyeid legördüljenek arcodon. A dühöd csalódottsággá és szomorúsággá szelídül, mert megérted: te akartál másokra figyelni mindig, hogy magadra ne legyen gondod.
E tudással felvértezve lassan össze is szeded magad, s észreveszed, hogy az útvesztőből kivezető út szélén ültél le. Így hát felállsz, s kilépsz a fényre, mert most már újra tudsz szívből mosolyogni, hiszen tudod te döntöttél úgy: másokon szeretnél segíteni…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: