– Van valaki más is rajtad kívül. Valaki, akit szívembe engedtem. Nem volt szándékos, nem tártam ki az ajtót előtte, egyszerűen csak jött, s elfoglalta a szívem. Benne maradtál te is. Megfértek egymás mellett. Tudom, neked is vannak mások is az életedbe, éppen ezért ezt is túléljük. Ez is közelebb hoz minket.
Ilyen és ehhez hasonló mondatok hangzanak el egy poliamoria azaz egy többszerelműséget elfogadó kapcsolatban. Mert bizony vannak emberek, akik nemhogy azt vallják be állandó partnerüknek, hogy mással is létesítenek intim kapcsolatot, hanem, még azt is, hogy érzelmeket is táplálnak mások iránt…
Őszinteség mindenek felett! Talán ez lehetne jelmondatuk. A gesztust még szépnek is lehetne mondani, de mégis furcsa egy világot élünk. Igaz, a 21. században kezdenek felszínre kerülni az olyan kapcsolati formák, amelyeket az előző századokban még titkoltak.
Többszerelműség, nyílt kapcsolat, barátság extrákkal csak, hogy néhányat említsek. Látszólagos normák borulnak fel, s válnak semmivé általuk, de valójában az ilyen kapcsolatok mindig léteztek. Vannak társadalmak, ahol egyébként is többnejűség van, tehát a monogámia is csak a világ egyik részén volt eddig „természetes állapot.” S a nyugati társadalomban is a 20. század közepe óta kezdenek a monogámiáról elavult kapcsolati formaként beszélni.
Egyre többen állnak ki a szabad szerelem, vagy éppen a bizalmi kapcsolatra épülő, baráti szívességként megélt szexuális kapcsolatok mellett. Most itt a többszerelműség is mindennek tetejében. Igaz, itt nem a szexuális kapcsolatra fektetik a hangsúlyt, hanem az érzelmekre- konkrétan a szerelemre – amit be is vallanak állandó partnerüknek a poliamoriában élők. Az őszinteség alapvető egy kapcsolatban. Ennyi biztosan elismerendő ezekben a felállásokban.
Számomra mégis fogas kérdés, hogy két embert elég-e ha ez köt össze? Na meg, ha nem a szerelem, nem is a szex, akkor ők már képesek a feltétel nélküli szeretetre? Egyáltalán, nem lehet, hogy ezek az emberek, csak a szerelembe szerelemesek? Nagyon nem mindegy ugyanis, hogy csak a rózsaszín ködben akarnak lépdelni olykor-olykor, s újra és újra meghódítani valaki mást, vagy valódi szerelemről beszélünk?
Vannak férfiak és nők, akik imádják látni, az új hódítás szemében, hogy mennyire különlegesnek látszanak. De csak egy alkalomra, maximum néhány hónapra, aztán minden kezdődik elölről. Mind tudjuk, hogy a szerelem múlandó, s egy házasságban, ahol gyerekek is vannak, sokszor maradnak a felek állandó partnerükkel annak ellenére is, hogy másba lesznek szerelmesek. Igaz, erről sokan nem beszélnek, mindaddig, amíg a hűtlen fél le nem bukik, s egy házasság és egy család darabjaira hullik.
Egy olyan kapcsolat, amely őszinteségre és szeretetre épül sokkal erősebb szövetség, mint egy pusztán szenvedély alapú felállás. Ha pedig mindez párosul a tisztelettel és a bizalommal, akkor talán működőképes lehet egy ilyen kapcsolat. Persze ehhez két olyan felvilágosult léleknek kell találkoznia, akik valóban feltétel nélkül szeretik és elfogadják egymást. Mert ha nincs így, akkor sok fájdalmat rejthet egy ilyen felállás, az pedig senkinek nem hiányzik, hogy olyan sérüléseket szerezzen, amelyeket (talán) évekkel később tud magában helyretenni.
Éppen ezért felmerül bennem a kérdés, ha már ennyiféle „új” kapcsolati formát is kitaláltunk ahhoz, hogy felmentsünk magunkat a szakítás terhétől és „őszinték” lehessünk, akkor nem lenne jó, ha valaki most már az elkötelezettségre és a monogámia értelmére is felhívná a figyelmet? Mert attól, hogy a 21. században élünk már, nem kellene mindent felülírni a jövő számára feltétlen, van, ami jól működhetne, ha tisztelnénk és szeretnénk egymást. Persze lehet, én vagyok a szűklátókörű, hiszen alapvetően minden hosszú távú kapcsolat alapja a szeretet a tisztelet és az őszinteség hármasa.
De ha már ilyen hihetetlen széleskörű és nyílt szemléletű világra rendezkedünk be, szerintem nem ártana, ha rendbe tennénk most már az alapokat is!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: