Először is tisztázzuk senkit nincs szándékomban megbántani, mindenki azt sztárol, akit akar. De azért jó lenne, ha tudatosulna az emberekben, hogy attól, hogy valaki „celeb” még ugyanúgy jár ki a mosdóra, mint bárki más. Legalábbis szerintem, bár úgy látom, nem mindenki gondolja így. Elvégre a pénztárcájuk vastagabb, boldog-boldogtalan felismeri az utcán őket és az „milyen jó dolog”.
Na de tényleg jó az, ha útón-útfélén felismerik az embert? Ha nincs magánélet, mert kitárgyalnak a pletykalapok? Én biztos nem bírnám elviselni, de hát van, akinek az az álma, hogy a csapból is ő folyjon. Na, nem azért, mert olyan jó slágert vagy könyvet írt, esetleg olyan nagyszerű volt egy színdarabban, hanem azért, mert ő Béla vagy Jolán a tévéből, aki beköltözött egy villába, s bemutatta, hogy tud böfögni, szeretkezni kamerák előtt…
Számomra érthetetlen, hogy ma már az, aki a tévében szerepelt, az celeb. Az meg, hogy ezért még hasra esnek előtte, egyenesen nevetséges. Persze tudom, hogy van aki szerint a celebek “jobbak” az átlagnál. Akkor is, ha csak azért híres Rozi mert állandóan meghízik vagy lefogy, plasztikáztatja magát, esetleg kiderül róla, hogy Jenő volt korábban.
Persze az is elég szomorú, hogy még mindig hírtértéke van annak, hogy valaki “más”. Elvégre ennek már természetesnek kellene lennie a 21. században, de nincs így. Persze ez az emberek hibája, mert a magánügyből közügyet csinálnak. Pedig mennyivel egyszerűbb lenne tudomásul venni, hogy mindenki másra vágyik…
Számomra az is szomorú, hogy sokan megélnek abból, hogy alpári dolgokat csinálnak. Funkcionálhatnának görbe tükörként is, de sajnos az emberek inkább elkezdik őket sztárolni. Pedig olyan szánalmas, ha egy színésszel például azért foglalkoznak, mert életközépi válságban tini lányokkal kompenzál. Miért nem a valódi értékeket preferáljuk, s azzal foglalkozunk, milyen csodálatos színészek élnek köztünk, akik nap, mint nap a színpadra állnak, s eljátszanak Kleopátrát, István királyt?
Úgy gondolom, baj van a fejekben, mert sokan elfelejtik, hogy a „celeb” is ember. Őszintén szólva számomra már magának a szónak is rossz a csengése. Pedig vannak köztük olyanok, akik egyébként értékes és fontos dolgokat csinálnának, csak éppen a sajtó nem azokról ír és ők úsznak az árral. Elvégre a negatív reklám is reklám, s ha a népnek vásári majmokra van szüksége, akkor miért ne csinálnák?
Persze gondolom, azért van olyan, aki néha elgondolkodik azon, hogy azt kellene csinálni, amit tényleg szeretne. Na persze csak akkor, ha nem lesz attól depressziós, hogy nem látja vissza magát bulvárlapok hasábjairól minden reggel. Ha el tudja viselni, hogy egy idő után elfejtik, hogy ő volt Béla, aki a tévében bemutatta, hogyan kell böfögni. S már csak azok ismerik meg, akik tényleg látják benne az embert is…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: