Bízni annyit jelent, hogy gondolataimat, érzéseimet egy másik ember előtt őszintén feltárom. Hogy szeretem és tisztelem magam és a másik embert, ezért nem manipulálom, és nem hazudok neki. Bízni azt jelenti, hogy megoszthatom legféltettebb titkom is a másikkal, hiszen az szívébe zárulna, és onnan sosem szabadulna ki. Mert olyan erős bizalmi kötelék szövődött köztünk, hogy a lelkem tartalmát kiönthetem elé anélkül, hogy attól kellene félnem, fogja megszerzett kincseim és szétszórja a világban.
Számomra a fentieket jelenti a bizalom. Persze jártam már pórul így is, mint már mindannyian. Olykor előfordul minden elővigyázatosságunk ellenére is, hogy míg mi baráti érzéseket táplálunk valaki iránt, addig ő csupán titkainkra kíváncsi. Érzelmi életünket akarja kifürkészni, vagy egy jó pletykaalapot keres arra az esetre, amivel mások szemében egy rövid időre a figyelem középpontjába kerülhet. Aztán van olyan is, hogy nincsenek hátsó szándékai a másiknak, egyszerűen csak képtelen becsülni azt, ha valaki megbízik benne. Nem mindenki érti, hogy a bizalom ma egy igen nagy kincs, amit nem dobál csak úgy oda az ember bárkinek, akivel élete során találkozik.
Ma ahhoz, hogy valakiben megbízhassunk, nem árt némi ön és emberismeret. Ha körvonalaiban fel tudjuk mérni egy másik illető személyiségét és gondolatvilágát kapcsolatairól, már könnyebben tudunk jóhiszeműen vagy éppen fenntartásokkal vele szemben viseltetni. Amikor érzelmi életünkbe készülünk valakit beengedni, nem árt az óvatosság. Ha valaki pedig van annyira korrekt, hogy előre szól, hogy képtelen titkot tartani, akkor jobb, ha nem mondunk el neki olyat, amit nem szeretnénk aztán másoktól visszahallani.
Akár egy új barátságról, akár egy új szerelemről van szó, s bizalmat szavazunk valakinek, akkor vállaljuk az árulás kockázatát is. Éppen ezért, ha elég időt szánunk egy kapcsolat felépítésére, akkor biztosabban tudhatjuk, mire számíthatunk. Sikeresebben alakíthatjuk érzelmi kapcsolataink, kevesebbet eshetünk pofára, ha elegendő időt szánunk egy-egy ember értékrendszerének megismerésére. Ellenben, ha hamar bizalmat szavazunk valakinek, akit alig ismerünk, nagyon könnyen pórul járhatunk és igazából csak magunkat okolhatjuk, hogy vakon bíztunk.
Éppen ezért a mértékletesség, a fokozatosság elve egy bizalmi kapcsolat kialakításában kulcsfontosságú. Mert bár lehet, hogy magányosak vagyunk, rettentően vágyunk már egy igazán tartalmas érzelmi kötelékre, de ennek a megszerzése nem önmagunk minél hamarabbi kiadásában rejlik, hanem két ember személyiségének fokról-fokra történő kibontakozásának dinamikájában. Hiszen mikor barátokra vagy párkapcsolatra vágyunk önmagunkról (is) szeretnénk egy szép képet készíteni. Ha pedig ezt hazugságokkal, manipulációval akarjuk elérni, minden fals és értéktelen lesz, s a bizalom is kárászéletű.
Ha egy kapcsolatba nem visszük bele valós érzelmeink s személyiségünk, akkor nem tudunk valódi bizalmat sem adni sem kapni. S minél mohóbban és görcsösebben vágyunk egy másik ember szeretetteljes elfogadására, annál nagyobb hibákat fogunk véteni. Elvárjuk, hogy feltétel nélkül szeressenek minket, de ezért nem akarunk annál több időt vesztegetni, mint amit szükségesnek érzünk. Annyira megszoktuk, hogy a gyors kaják és gyors kapcsolatok világát éljük, hogy nincs türelmünk már kivárni a lelkileg és testileg is kielégítőbb emberi kapcsolatok felépülését.
Ehelyett rengeteg felületes kapcsolatot létesítünk, s bizalmat szavazunk olyanoknak, akiket nem volt időnk még megismerni. Vágyunk egy szeretetteljes és bizalmi közegre magunk körül, de nem tudunk azokra kellő időt szánni. Persze a barátság és a szerelem bizalmat igényel, de azt már nem szabad senkinek sem vakon megadni. Azt ki kell érdemelni, azzal, amilyen emberek vagyunk, bemutatva azt is, hogy milyen értékeket vallunk, s időt adni a másiknak is, hogy ki tudjon bontakozni valós személyisége előttünk.
Persze így is sérülhetünk olykor-olykor, mert vannak emberek, akik könnyedén megvezetik társaik. Na meg van olyan is mikor mi nem figyelünk fel az intő jelekre és olyanban bízunk, aki ellen minden porcikánk tiltakozott, de ezt mi nem akartuk észrevenni. Ez pedig nem feltétlen a másik ember hibája, hiszen sokszor mi gyártottunk róla prekoncepciókat. Ezért, ha valaki olyanban bíztunk, aki visszaélt bizalmunkkal, ne őt hibáztassuk, hiszen ő csak azt adta, amit tudott, s mi voltunk azok, akik nem szántunk időt és figyelmet arra, hogy jobban kiismerhessük…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: