A szerelem elveszi az ember eszét. Olykor ténylegesen és szó szerint. Persze főként akkor, ha egyébként is hajlamos valaki mentális betegségekre. Adele Hugo pedig az volt, mert nagybátyja skizofréniával küzdött, ő maga pedig erotomániában szenvedett és élete második felét elmegyógyintézetben töltötte.
Adele betegsége a skizofréniával rokon paranoid kórkép. Igaz, neki valóban volt kapcsolata szerelme tárgyával korábban (nem úgy, mint a többi erotománnak, akik többnyire csak jelentéktelen kapcsolatot ápolnak mániájuk tárgyával), ezért a szakvélemények megoszlanak arról, hogy „egyszerű” üldözési mániája volt, vagy valóban egy képzelt szerelem bűvkörében élt, amely miatt aztán mániákus zaklató vált belőle.
Victor Hugo lánya, Adele 1830. július 28-án született Párizsban. Kortársai szépnek mondták, akinek apjához hasonlóan tehetsége volt az íráshoz és a zongorázáshoz. Amint betöltötte a 16. évét már kérője is akadt Aguguste Vacquerie személyében, aki a család egy közeli barátja volt. A 26 éves férfinek azonban várnia kellett Adele-re addig, amíg az be nem tölti a 20. évét.
A hosszú várakozás közepette, más is próbálta elnyerni a lány szívét. Jean-Baptiste Clesinger szobrász igyekezett levenni a lábáról Adele-t, de a szülők nem egyeztek bele házassági terveikbe, mondván lányuk már másnak ígérkezett el. Adele ezek után úgy érezte bosszút kell állnia szülein. Mikor elérte a 20. évét elutasította Auguste-t, majd még két másik kérőt is kikosarazott.
Ezek után találkozott Albert Adrew Pinsonnal. Az Adele-nál jóval idősebb hadnagy, tapasztalt nőcsábász volt, aki könnyedén elcsavarta a lány fejét. A jóképű és sima modorú férfi ráadásul arisztokrata családból származott, így eleinte Victor Hugo szívélyesen fogadta lányához való közeledését. Később azonban megtudta, hogy Pinson közismert szoknyapecér, aki ráadásul még szerencsejáték függő is, és tetemes adóságokkal rendelkezik, így mikor a hadnagy megkérte Adele kezét, megtagadta kérését.
Ennek ellenére Adele és Pinson tovább találkozgatott. A tiltott gyümölcs persze mindig édesebb, ezt mindenki tudja. Ám egy röpke nyár után a szerelmeseknek el kellett válnia, mert Pinsont visszahívták Angliába. Persze ez Adele-t nem tántorította el szerelmétől, így az elkövetkezendő hét évben sokszor meglátogatta Pinsont, Londonban.
A hetedik évben a hadnagy érzelmei azonban (a távolság hatására is) kezdtek kihűlni. Ezt viszont Adele nem vette tudomásul, olyannyira, hogy kezdett szerelme megszállottsággá válni, s szüleinek azt mondta, még mindig össze szeretnének házasodni Pinsonnal, engedjék őt ahhoz a férfihoz, akit szeret.
Szülei látva, hogy lányukkal nincs minden rendben, azt mondták neki, hogy akkor egyeznek bele a házasságba, ha Pinson és ő Brüsszelbe költöznek (ez idő tájt már itt élt Victor Hugo családjával), hogy közel legyenek egymáshoz. Adele ebbe azonban már nem egyezett bele, sőt, apja tiltakozása és a kor társadalmi szokásai ellenére, elindult Londonba Pinsonhoz, hogy vele éljen.
Anyja – féltve lányát- vele tartott. Ám mikor Londonba érkeztek kiderült, hogy Pinson már nincs ott, mert a kanadai Halifaxbe vezényelték. Ekkor Adele elszökött anyjától, hogy utána utazhasson. Az utolsó pillanatban szerencsére anyja rátalált egy hajó fedélzetén és visszatértek Brüsszelbe.
Egy évig minden rendben volt körülötte. Egy olasz költő kezdett neki udvarolni, majd megkérte a kezét, de visszautasította őt Adele. Aztán anyjáékkal közölte, hogy szeretné meglátogatni rokonait Európában, így hajóra szállt. Ám Európa helyett Halifaxba ment, Pinson után. Miután megérkezett Kanadába és beköltözött egy hotelba, s a Madamme Pinson név alatt kezdett élni.
Szüleinek azt hazudta, hogy hozzáment Pinsonhoz, s bátyja, aki tudta, hogy ez nem igaz, havonta küldött neki pénzt. Senki nem tudta, hogy kinek a lánya a furcsa nő, aki az utcákat járja. Adele nagyon titokzatosnak tűnt, de valójában azzal foglalatoskodott, hogy szerelmes leveleket százait küldözgette Pinsonnak, aki egy ideig még válaszolt rájuk. Aztán, mikor megunta Adele kitartását, elkezdte őt ignorálni.
Adele ennek hatására még inkább vissza akarta őt szerezni, s elkezdte Pinsont álruhában követni mindenhova. Mentális betegsége annyira súlyossá vált, hogy nem evett, nem fürdött, szakadt ruhákat viselt. Éjszakánként fel alá járkált a szobájában és magában beszélt, vagy írt a naplójába, s anonim leveleket küldött újságoknak. Persze a különös nő- aki Pinsont üldözte- egy idő után mindenkinek feltűnt.
Végül annyira rossz híre kelt a hadnagynak miatta, hogy eljegyzése is meghiúsult egy Agnes Johnson nevezetű hölggyel, mert a szülők megtagadták tőle lányuk kezét, azért, mert lányuknak nem egy olyan férfit szántak, akit egy őrült nő üldöz. Pinson ezek után be is sokallt és áthelyezést kért. Barbadosra vezényelték, ahová Adele természetesen tovább követte őt. Bár állapota hagyott némi kívánnivalót maga után, egy Mrs. Chaderton nevű hölgy rezidenciájában mégis lakhatást nyert.
Írta tovább naplóját, küldözgette anonim írásait az újságoknak. Egyre többet kóborolt éjjel és nappal magában beszélve az utcákon, amiért egy idő után a helybeliek szemében nevetség tárgyává vált. Nincs adat róla, hogy egyszer is találkozott volna már itt Pinsonnal, de az biztos, hogy hamarosan a hadnagy visszafordult Angliába, és elvett egy Catherina Roxenburg nevű hölgyet. Adele ekkora már annyira rosszul volt, hogy nem tudta és talán nem is akarta már őt követni.
Végül egy helybeli asszonyságnak esett meg rajta a szíve, aki felfedezte, hogy ő Victor Hugo lánya, s sürgönyözött az apjának. Hamarosan az író kérésére vissza is küldte Franciaországba Adele-t. Hugo, látván lánya állapotát orvoshoz vitte azt, majd Adele elmegyógyintézetbe került. Apja bár ekkor már dúsgazdag volt, öt gyermeke közül már négyet elvesztett, csak Adele maradt meg neki.
Sokat látogatta lányát, amíg még tudta, majd halála után rá hagyta tetemes vagyonát, ami persze Adele-nek semmit sem jelentett. Azt se tudta tudomásul venni, hogy apját elvesztette. Végül 41 elmegyógyintézetben töltött év után, 84 évesen halt meg Suresnes-ben, Franciaországban 1915. április 21-én.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: