Az egyik legrosszabb és legfélrevezetőbb kommunikációs forma, mikor általánosítunk. Azt mondjuk a nők mind ilyenek, a férfiak meg olyanok. Észre se vesszük, de ilyenkor sértegetjük a másikat, hiszen determináljuk: te is olyan vagy, mint a többi – s még ha nem is ejtjük ezt ki szó szerint, mégis megbántjuk akarva vagy akaratlanul a másikat.
Már csak azért is, mert mind önálló individuumok vagyunk, ami azt is jelenti, hogy különböző személyiségi jegyeink vannak. Falra mászok éppen ezért attól is, mikor azt mondják, hogy a horoszkópunk alapján behatárolhatóak vagyunk. Mert ezek szerint összesen 12 féle embertípus van, ami azt jelenti, hogy az oroszlánok hatalmaskodóak, a bakok munkamániásak, a mérlegek az egyensúlyra törekszenek és a halak mind álmodozók. De ez nem igaz, csak sztereotípiák, amiket bárkiről elmondhatnánk, ha egy kicsit jobban odafigyelünk rá.
Persze horoszkóp és nem alapján behatárolni az embereket, azt is jelenti, hogy leegyszerűsítjük magunknak az utat ahhoz, hogy átlássuk milyenek a körülöttünk élők. Akkor is, ha sejtjük, hogy ez nagyon veszélyes is lehet például olyankor, amikor azt mondjuk, hogy az összes férfi csak a szexre hajt s az érzelmekre képtelen, vagy az összes nő, csak a férfi pénztárcájának vastagságát és az ágyban nyújtott teljesítményét nézi. Ezek durva általánosítások, amik mindenkit sértenek, mert bár vannak olyan férfiak és nők, akik valóban ilyenek, de közel sem mindegyikükre igaz. Na persze, akinek nem inge, nem veszi magára, de akkor is fájnak a szavak, ha tudjuk, ránk ezek nem állnak.
Éppen ezért, mikor a veszekedésben a soha és a mindig szavakat használjuk, szintén tovább szítjuk a viszályt. – Te sosem viszed ki a szemetet, te mindig csak magadat nézed – mondjuk nagy elánnal például. Persze nagyon jól tudjuk, hogy ezekkel a terminusokkal egymást bántjuk, de mikor veszekszünk, nem figyelünk szavainkra. Olyankor hiába viszi ki szökő évben egyszer a másik a szemetet, vagy gondol másra is magán kívül, azok annyira elenyésző ellenpéldának tűnnek, hogy úgy érezzük, joggal mondhatjuk, hogy mindig és soha.
Ez azonban veszélyes, mint ahogy az általánosítás is az. Már csak azért is, mert nagyon nem mindegy hogyan kommunikálunk és bánunk egymással. Amikor közhelyeket használunk, és általánosságban beszélünk valakiről, az sértő. Persze mindenkinek van rossz napja, amikor képtelen azt kifejezni, amit szeretne, és ezért könnyen még több viszályt szít maga körül általánosító kijelentéseivel.
Akkor is, ha ennek elejét lehetne venni. Például úgy, hogy egy közmondás sorait mindig a zsebünkbe tartjuk és a kellő pillanatban elolvassuk: „Mindenki, akivel találkozol, egy olyan csatát vív, amiről semmit se tudsz. Légy kedves. Mindig.” – Mert ebben a mindig jó tanácsként van a mondásban, s nem általánosít…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: