Gyűlölöm, hogy nem vagy közömbös számomra. S, hogy vissza kell fogni magam, hogy ne lásd ezt rajtam. Gyűlölöm, hogy nem tudok rád csak barátként tekinteni. S nem tudtalak szívemből kitörölni.
Gyűlölöm, hogy minden és mindenki hozzád vezet vissza. Hogy van, aki szívembe lát és kirángat téged onnan. Azt mondja: ne engedjem, hogy az életem, a mi lett volna, ha kérdésekkel teljen el. Álljak eléd és mondjam el, mit érzek!
Egy kisördög is azt súgja fülembe, engem csak szenvedélyesen szabad szeretni. Gyűlölöm, hogy erről is az jut eszembe, mikor te öleltél. Hang nélkül sikoltom bele az éjszakába neved, s te hús-vér valódban meg is jelensz előttem. Gyűlölöm, hogy nem tudlak elengedni, s nem bírok mást szeretni se.
Még mindig magam előtt látom szemed, ahogyan felizzik benne a tűz. Pedig néha azt szeretném, ha eltűnnél szívemből. De mikor nem tudlak magam elé idézni, akkor kétségbeesetten keresni kezdem lelked mozaikjait magamban. Mert bármi is történt köztünk, téged gyűlölni sosem akartalak…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: