Keveset beszélnek róla, pedig kellene. Mert sokakat félrediagnosztizáltak, köztük engem is. Én 15 évig éltem úgy, hogy nem lett diagnosztizálva nálam, hogy pajzsmirigy alulműködésem van. Helyette csak az lett vizsgálva, hogy mitől voltam lelkileg instabil és miért nem volt a ciklusom beállítható.
8 éves koromban kivették mindkét mandulámat. Az orrmandulám rosszul, így azt újra kivették és nem szóltak róla, hogy a csonkot sem hagyták benne, ami az agyalapi mirigyet szabályozza. Egy orvosi műhiba miatt pajzsmirigy beteg lettem. De ezt én csak 23 évesen tudtam meg.
A következő évben megint kórházban voltam, mert olyan erős fejfájásrohamaim voltak, hogy bent tartottak. Vizsgálták az agyam, de semmit nem találtak. Amikor haza akartak küldeni, lázas lettem és hánytam. Akkor arra jutottak a fejfájásom idegi eredetű, amivel nem tudtak mit csinálni.
Éppen ezért csak 13 évesen kaptam meg az első nyugtatóimat. Igaz, akkor az orvosok azzal kötötték össze idegi állapotom romlását, hogy szüleim elváltak. Ugyanekkor adtak fogamzásgátlót is, hogy beállítsák a periódusom. Egyik sem működött, abba is hagytam a gyógyszerek szedését, így maradtak migrénes rohamaim, s ha felidegesítettem magam hányingerem lett és szédültem.
Később már emlékezetkieséseim is lettek, dührohamokkal tarkítva, mert az érzéseim nem tudtam kontrollálni. Sokáig azt hitték körülöttem, hogy nálam a szokásos kamasz lázadás kicsit erősebben mutatkozik meg, de később kiderült, hogy nem ez történt. 18 éves koromra már annyira nehéz volt, hogy nem bírom kontrollálni érzéseim, hogy pszichológia és vallási könyveket kezdtem bújni. Kerestem, mi lehetne az, amely megnyugvást hozhatna háborgó lelkemnek, s végül a buddhizmus lett az, ami megfogott.
Meditálni kezdtem, majd az agykontrollal is foglalkoztam. Egy időre visszaszorult idegi rendellenességem, már „csak” emlékezetkieséseim és koncentrációs problémáim voltak. A csodával határos, hogy így is el tudtam végezni az egyetemet és megkaptam a diplomámat. Aztán el is mentem az országból, s végül külföldön kiderült pajzsmirigy beteg vagyok.
Kaptam gyógyszert, kezelve lettem, s minden idegi problémám elmúlt. Akkor derült ki, hogyha nincs kezelve a pajzsmirigy betegség, ilyen problémák jöhetnek elő, s egy orvos barátom elárulta az ötvenes években konkrétan a mániákus depressziósok fele félrediagnosztizált pajzsmirigy beteg volt világszerte.
Akárhogy is, újra tanulni kezdtem, s könnyebben ment, mint előtte. Szereztem újabb képesítéseket, az életem helyreállt, persze néha vannak még kilengéseim. De semmi sem tud már olyan őrültté tenni, mint egykor, igaz, most helyette eszméletvesztésszerű állapot vesz le a lábamról olykor és magas lesz a vérnyomásom és a szívemmel is vannak gondok. Na de valamit valamiért, a pajzsmirigy betegség pont azért nehezen diagnosztizálható, mert az összes szimptóma ritkán (vagy inkább soha) nem jelentkezik egyszerre.
Az, aki pajzsmirigybeteg pontosan tudja, miről írok, így ezt nem is taglalnám túlzottan. A lényeg, hogy mostanában, ha megdagad a nyakam (a strúmám miatt) nagyon figyelek. Nyugtató gyógyteákat iszom (citromfű, levendula stb.) és ez működik. Szedem a gyógyszerem rendesen, rendszeresen sportolok, elvégeztem a pszichológia szakot is, így már több eszközhöz tudok nyúlni, ha érzem, nehezebb periódusba kerülök betegségemnek köszönhetően.
Nem haragszom az orvosokra, pedig kétszeresen is bajba sodortak. Élethosszig tartó betegséget okoztak egy műhiba miatt, s aztán nem is kezeltek azzal, amivel kellett volna. De annyi probléma is jött össze, mikor a betegségem komolyabban kezdte felütni fejét, hogy a félrediagnosztizálás benne volt a pakliban. S ha a jó oldalát igyekszem nézni, akkor ennek köszönhetően sokat tanulhattam magamról és különböző szakirányokról, amelyek úgy remélem, a hasznomra válnak.
Azt mondják minden betegség lelki eredetű. Az én esetemben nem tudnám kijelenteni ezt határozottan, annak ellenére sem, hogy én is hiszek abban, hogy felnőtt(!) korban az is. De mivel én ezt egy műhiba miatt kaptam örökbe, nálam a lelki baj mellette alakult ki. Igaz, így tanultam, fejlődtem általa. Így azt tanácsolom mindenkinek, hogy mindenből próbálja kihozni a legjobbat akkor is, ha elsőre nagyon nehezen talál benne jót. Mert, ami nem pusztít el, és nem dönt nyomorba, az erősebbé tesz minket.
