Perbe fogták első regényéért. Azt mondták sérti a közerkölcsöt, hogy egy csapodár asszony vágyairól és öngyilkosságáról írt. Felmentették, ugyanúgy, mint Baudelaire-t is A romlás virágaiért. Mindketten új műfajt teremtettek, amely azóta is sok ezer könyv témájául szolgál.
Gustave Flaubert 1821 december 12-én született Rouenben. Igen, abban a városban, ahol Bovaryné is egy ideig tengette életét. Apja orvos volt, így jó módban élt. 16 éves korában jelent meg első írása a Le Colibri című folyóiratba, mégsem irodalmat ment tanulni a párizsi egyetemre, hanem jogot.
Ott aztán persze a bohémek életét kezdte élni. Írók, művészek közé került, s egy olyan hölgy kegyeit is elnyerte, aki népszerű volt az irodalmárok között. Louise Colet egy közepes tehetségű író volt, akivel 9 évig folytatott viharos viszonyt Flaubert. Úgy, hogy közben epilepsziás rohamai és bohém életvitele miatt nem fejezte be jogi tanulmányait, apja hazarendelte, s megengedte neki, hogy az irodalomnak éljen.
Így is megfigyelője volt azért az 1848-as francia forradalomnak (Népek Tavaszának), hetente feljárt Párizsba. Barátjával Maxime du Camppal nézték végig Párizs lángba borulását és a köztársaság kikiáltását. Aztán útnak eredtek, s megjárták Egyiptomot, Szíriát, Görögországot, Palesztinát és Itáliát. Majd hazatértük után nem sokkal Flaubert apja meghalt, s szeretett nővére is, aki hátrahagyott egy kislányt. Az író ekkor anyjával Rouen elővárosába, Croisset-be költözött, magához vette testvére gyermekét, s írni kezdett.
Louise Colet
Barátai hívták fel figyelmét Eugene Delmare normandiai orvos történetére, akit felesége csapodár életvitelével tönkretett. Ez a történet klisészerűsége annyira megfogta, hogy megkezdte a Bovaryné munkálatait, amelyhez felhasználta szobrász barátja feleségének naplóját is. Öt évig dolgozott, nagy műgonddal a csapodár asszony történetén, míg végül 1857-ben folytatásban leközölte egy lap. Aztán regényformában is megjelent története, s Flaubert bíróság elé került, erkölcsgyalázásért.
A bíróság elejtette ellene a vádakat, hiszen nem sértett senkit és semmit művével. Viszont jó nagy reklámot csináltak neki, amiért aztán a Bovaryné óriási siker lett. Ezek után megírta a Szalambó című történelmi regényét, amelyet imádott mindenki. Majd az Érzelmek iskolája következett, amelyben Marie Arnoux alakját egy párizsi zenemű-kereskedő nejéről, Elisa Schlésingerről mintázta, akibe 11 évig reménytelenül szerelmes volt.
Flaubert szinte remeteként élt már ekkoriban, csak barátai és tanítványai tartották benne a lelket. Köreibe tartozott az ifjú Zola, Maupassant, Turgenyev. 1874-ben 21 év után végre elkészült a Szent Antal megkísértése című regénye, amelyet szintén nem fogadott jól a közönség. A kiábrándultság korszakában még a szenteket is letaszítani a trónjukról, már túl sok volt nekik.
Három évvel később megjelent a Három mese című regénye, majd A Bouvard és Pécuchet-en kezdett dolgozni, amely a világmindenségről szólt. Flaubert ezzel a művével megelőzte korának gondolkodóit. A mű írása közben 1880-ban egy epilepszia roham végzett vele. Meglepő, de igaz, a lélektani regények mestere hátrahagyott egy ostoba mondásokat tartalmazó gyűjteményt is, amelyet egész élete során gyűjtögetett az emberektől.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: