Algériában született 1913 november 7-én egy földműves és egy írástudatlan asszony gyermekeként. Aztán elküldték az iskolába, hátha ragad rá valami, s kiderült, hogy rendkívül éles eszű gyermek. Tanárai ösztöndíjakra terjesztették fel, az egyetemen már elvárták tőle, hogy filozófus legyen belőle. Nem lett meg a diplomája, mert egészségi állapota miatt nem bírta befejezni az egyetemet, hiszen kora gyermekkorától kezdve súlyos tüdőbajjal küzdött.
Húszas éveiben belépett a Francia Kommunista Pártba, de mikor megtudta miféle rémtetteket hajtanak végre a bolsevikok, kilépett. Innentől kezdve hősei egyre inkább az élet értelmére keresték a választ és annak abszurditására mutattak rá. Mikor 1942-ben megírta a Közönyt – újabb címen Idegent- már Hitler benyomult Franciaországba. Ekkor már Párizsban élt Camus- habár Algériához mindig erőteljes érzelmekkel viszonyult- s testközelből figyelte az eseményeket.
A háború után megírta A pestist, ami pontos leírása volt a kornak. Barátságot kötött a kor másik nagy filozófusával Sarte-ral és feleségével Simone de Beauvoirral. A kezdeti szimpátiából aztán utálat lett, mert a két filozófus egészen másként látta a világot. Camus erélyesen kiállt a magyar forradalom mellett, szükségesnek tartotta, Sarte nem és ez végül a barátságukba is került.
Mikor 1957-ben megkapta az irodalmi Nobel-díjat azt mondta, ő azt csak előlegnek tekinti további munkáiért. Írt is rendületlenül tovább, s ifjúkorát kezdte feldolgozni egy regényben. Sosem fejezte be művét, mert 1960 január 4-én egy nagy teljesítményű sportautót vásártolt magának. A féktelen száguldozás az életébe került, mindössze 47 évesen távozott az élők sorából.
Vannak, akik szeretik, vannak, akik nem értik őt a mai napig. Pedig művei a mai kor emberének ugyanúgy szólnak, mint a világháborút megélt kiábrándult tömegeknek is. Nem volt papírja róla, de a 20. század legkomolyabb tudással rendelkező filozófusa volt. Nem keresett felmentés az emberek romlottságára, inkább rá akart mutatni arra, hogy mi tesz ilyenné egy emberi lényt.
Gondolatai éppen ezért máig megállják a helyüket. A közöny ma is aktuális, ugyanúgy, mint a Pestis is. Műveihez kedvcsinálónak alább néhány idézetet is olvashatsz, hogy aztán elővedd (újra) Camus-t a polcról.
A lázadással megszületik a tudat.
Ha az értelem elmerül a szépségben, a semmit habzsolja.
Ha az igazságot keresed, ne azt keresd, amire vágynál.
Semmi a világon nem éri meg, hogy elforduljunk attól, akit szeretünk.
Azok viszik előre a történelmet, akik adott pillanatban fel tudnak lázadni ellene.
Az ész nem hirdeti önmagát, és ha igen, nem ész többé.
Az a munka, amely érdekli az embert, a teremtő munka, még ha rosszul fizetik is meg, nem alacsonyítja le az életet.
Nem szabad megbízni az olyan emberben, aki okot keres rá, hogy becsületes legyen.
Nincs megvetendőbb, mint a félelemre alapozott tisztelet.
Sok ember megnehezíti a saját életét, sorsokat talál ki magának.
Az igazi szerelem nem választás és nem is szabadság. A szív, leginkább a szív nem szabad. A szív az elkerülhetetlenség, s az elkerülhetetlenség felismerése.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: