Vannak, akik feladják magukat azért, hogy mások elfogadják és szeressék őket. Persze ez sohasem vezet semmi jóra, hiszen elfelejtik azt is nagy igyekeztükben, hogy vannak értékeik, s boldogságuk nem függ mások jóváhagyásától. Önbecslésük dobják el, mikor olyan szekér után futnak, aminek esze ágában sincs megállni és felvenni őket. Igaz, aki szerelemre vagy szeretetre vágyik nem lát tisztán, s ha már nem is tudja önmagát se szeretni, az ilyen és még ennél is megalázóbb cselekedetekre vetemedik.
Persze mindig van visszaút, csak ki kell egy kicsit tisztulni hozzá a fejnek. A szív sebeit is be kell tapasztani, főként azzal, hogy újra megtanuljuk becsülni és szeretni magunkat. Ehhez hoztam most hat fontos lépést, hogy visszataláljunk a helyes útra. Arra az útra, ahol nem hozzuk magunkat megalázó helyzetbe, csak, hogy valakitől figyelmet és egy kis szeretetmorzsát kapjunk:
Az első lépés pedig az, hogy ne tedd függővé önbecslésed, mások ítéletétől. Vagyis: Soha ne engedd, hogy az, aki valami rosszat tett veled, úgy tegyen, mintha veled lenne valami baj. Ne értékeld le magad csak azért, mert ő nem értékel téged. Becsüld önmagad, akkor is, ha mások nem becsülnek téged.
Sokaknál megfigyelhető, hogy azért nem becsülik magukat, mert a közvetlen környezetükben van valaki, aki érzelmileg bántalmazza. Folyton degradáló megjegyzéseket tesz rá, hogy ő jobbnak érezhesse magát. Akit sokáig elnyomnak, egy idő után elhiszi, hogy nincs semmi értéke és nem jó semmire. Ebből csak úgy lehet kilépni, ha szembenézünk az érzelmi bántalmazóval, nem mentjük fel tetteiért, s főként nem hisszük el neki, hogy semmit sem érünk.
A második lépést főként azoknak ajánlom figyelmébe, akik folyton olyat akarnak szeretni, aki nem lehet vagy akar lenni a társuk: Soha ne üldözz senkit szeretetért, szerelemért, figyelemért. Ha nem adja a másik neked ezeket önszántából, akkor nem is éri meg küzdeni érte.
Kóresetek tömkelege szól azokról, akik mindig a „rossz” emberbe szeretnek bele. Pedig ennek oka az, hogy igazából nem tudják, mit akarnak, s milyen szerelemre vágynak, ezért inkább olyat keresnek, akire bármilyen álomképet ráilleszthetnek. Függetlenül attól, hogy milyen a szerelmük tárgyának valódi személyisége, ők benne látják a tökéletest. Azért üldözik, mert azt képzelik, csak egy álomszerű szerelem adhatja meg nekik a boldogságot, pedig az csak az ő fejükben létezik.
A harmadik lépés a felelősségvállalás kérdésére mutat: Mindig felelős vagy azért, amit teszel, függetlenül attól, hogy hogyan érzel.
Van, mikor tetteink nincsenek összhangban érzéseinkkel. Pedig a legtöbben a tetteknek hiszünk, nem a szép szavaknak. Hiába mondjuk, hogy szeretünk valakit, ha aztán eláruljuk, s hazudunk neki. Akkor már egy döntést hoztunk, amiért később vállalnunk kell a felelősséget is. Az önbecslés szerves része, hogy felelősségteljesen viselkedjünk magunkkal és másokkal szemben. Mert persze érzelmekkel telített szép szavakat suttogva bárkit elkábíthatunk egy ideig, de később tetteink megmutatják majd, hogy érzelmeink, mennyire valóságosak.
Éppen ezért a negyedik lépés is ehhez kapcsolódik: Tartsd távol magad azoktól, akik hazudtak, tiszteletlenek voltak veled, kihasználtak és földbe döngöltek. Egy kígyó hiába veti le bőrét, attól még kígyó marad.
Mindenki megérdemel egy esélyt, de csak egyet. Mert az, hogy egyszer elbuksz, mert hittél neki rendben van, de másodjára már csak azért hittél, bíztál benne, mert így döntöttél, pedig tudtad mit tett már veled. Vannak emberek, akik nem változnak, bármennyire is szeretnénk ezt hinni. Persze nem kell mindig mindenkivel bizalmatlannak lenni, de nem árt az óvatosság és a távolságtartás azoktól, akikben már csalódtunk egyszer…
Ötödik lépésként önbecslésed és életed rendbe tétele érdekében: Felejtsd el azt, aki elfelejtett téged.
Ne időzz a múltban, ne mentsd fel a másikat, s ne is gyárts elmédben arról képzeteket, hogy majd rájön arra, hogy te voltál a legjobb barát vagy a nagy Ő. Örök igazság: aki elment, nem is akart sohasem maradni. Neki nem voltál annyira fontos, mint neked ő, s ez bármennyire is fájdalmas el kell tudnod fogadni, azért, hogy elengedd és elfelejtkezhess róla.
Az utolsó lépés mindenkinek szól, mert ezt gyakran elfelejtjük: Ügyelj gondolataidra, mert azokat szavakká formálod. Ügyelj szavaidra, mert azokból tettek válhatnak. Ügyelj tetteidre, mert viselkedésed alapkövei lesznek. Ügyelj a viselkedésedre, mert az határozza meg jellemed. Figyeld a jellemed, mert azzal irányítod életed kormányát a helyes önbecslés felé vagy ellen.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: