Élete alkonyán Szabó István filmjében szerepelt. Lírikus költemények írására két szeretett asszony egymást követő távozása késztette. Nem indult könnyen, származását tekintve roma és zsidó volt. A háború alatt bujdokolni kényszerült, volt fogolytáborban, volt szocialista majd kommunista, végül belátta egy írónak nem feltétlenül kell politizálnia.
Zelk Zoltán 1906 december 18-án született egy falusi kántor fiaként. Iskoláit nem fejezte be közbeszólt az első világháború, aztán meg a pénztelenség. Kereskedőinasként dolgozott, majd egyszer csak verselni kezdett. Első versét Kassák Lajos közölte le 1925-ben.
Eztán Budapestre is költözött és kávéházakban és szállodákban vállalt alkalmi munkát. Két évvel később letartoztatták, mert a Szocialista Munkáspárt Tagja lett, s visszaküldték Romániába, de ő nemsokára ismét Magyarországra szökött. 1928-ban már a Nyugatban jelentek meg versei. Két év múlva megjelent első verseskötete is a Csuklódon a vér kibuggyan, amelyhez Radnóti Miklós írt elismerő kritikát.
Mégsem vetette fel a pénz, így alkalmi munkákból élt tovább, s megismerkedett Bátori Irénnel, akit 1933-ban el is vett feleségül. 1937-ben ismét letartóztatták, de az akkor már népszerű írónak szabadságot követelt a nép és Illyés Gyula. A második világháborúban munkaszolgálatra vitték Ukrajnába, de megszökött. Felesége bújtatta a háború végéig sikerrel.
Életmódja ezután sem változott meg. A pénz kicsúszott a kezéből könnyen, ezért alkalmi munkákból és felesége –aki zeneórákat adott- keresetéből éltek. Aztán a kommunista párt tagja lett, a Népszavának és Atheneum kiadónak dolgozott. Kétszer kapott Kossuth- és kétszer kapott József Attila-díjat.
Bár gyermeke nem született, egy idő után mégis a gyerekek felé fordult. Elindította a Kisdobos című újságot. 1956-ban az Írószövetség forradalmi csoportjának tagja lett. Ismét letartóztatták, három év szabadságvesztésre ítélték, de 1958-ban kiengedték, igaz ekkor már felesége meghalt, majd két nappal később édesanyja is távozott az élők sorából.
Ebből a mély fájdalomból született meg Sirály című elégiája és egy lírikus költő, aki sokkal mélyebb kérdéseket vetett fel, tárcáiban, költeményeiben eztán. De így is csak 1962-től engedték újra publikálni írásait. 1964-től az Élet és Irodalom és Tükörkép is közölte írásait. Szerelmi élete felpörgött, alkalmi munkák helyett, alkalmi szeretői lettek. Majd jött egy szerelem, Sinka Erzsébet irodalomtörténész személyében, akivel visszatért az örömteli játékos kedvű verselése is. A hetvenes évektől így is egyre inkább az öregség és a magány témája kezdte foglalkoztatni, igaz volt köztük 25 év.
Betegeskedett, de azért így is emlékezetes alakítást nyújtott Szabó István filmjében, a Tűzoltó utca 25.-ben. Utolsó éveiben egyre többet ágyba kényszerült, felesége odaadóan ápolta. Végül 1981 áprilisában hunyt el az, aki már korábban elköszönt az árnyékvilágtól:
Búcsúzni sose korai,
mert mily csodára várnék?
mégse tudom kimondani:
Isten veled fű, sár, rét,
hegy, út, folyó… jó ismerős,
kitől el sose válnék –
pedig talán
nem is több a halál, csupán
tikkadt vándornak árnyék.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: