Hemingway azt mondta róla, hogy egy Nobel-díjat megérdemelt volna. Legismertebb könyvéből készült film Meryl Streep szereplésével. Az írás mellett festett, méghozzá nem is rosszul. Karen Blixen alias Isak Dinesen a világ egyik legismertebb dán írónője.
Karen Christine Dinesen 1885 április 17-én született Rungstedludban, Dániában. Apja, Wilhelm Dinesen katonatiszt volt, aki részt vett a dán-porosz háborúban, a francia-porosz háborúban, majd mindezt megelégelve Észak-Amerikában vadászként élt hét évig az indiánok közt. Távolléte után visszatért gyökereihez, s eljegyezte Karen anyját Ingerborg Welstenholzot, egy pénzügyminiszter lányát. A párnak 5 gyermeke született, akik közül Karen, másodszülöttként jött a világra.
Mivel jómódba született, ennek megfelelően magántanárok oktatták. Hamar kiderült, hogy tehetsége van a rajzoláshoz és a nyelvérzéke is kitűnő. Már gyermekkorában írt meséket, amelyeket testvéreivel együtt talált ki. A tehetségének kibontakozását, aztán egy tragédia beárnyékolta, mert 10 éves korában az apja felakasztotta magát, s az anyja 5 gyermekkel egyedül maradt. Ennek feloldására Karen anyjához odaköltözött annak vénlány testvére és nagyanyja. Ezen kívül a lányok nevelőnője és dadája is a házukban élt, amelyből egyenesen következett, hogy nőuralom alakult ki a családban.
17 éves korában el is menekült Karen otthonról, s beiratkozott egy magán rajziskolába, majd a következő évben a Királyi Képzőművészeti Akadémia első női tagozatára is bekerült. Közben írt, s 1907-1909 között több írása is megjelent Osceola álnéven. Mindez azonban nem hozta meg számára a várva várt népszerűségét, így testvérével előbb Párizsba, majd Rómába utazott, hogy képzőművészetet tanuljon. Szerencsétlenségére Párizs untatta, így további utazásokat tett Norvégiába és Skóciába.
1913 körül aztán hazautazott Dániába. Találkozott ifjúkori szerelmével, másod unokatestvérével a svéd Hans von Blixen-Finecke báróval. Érzései azonban nem találtak viszonzásra, így annak ikertestvéréhez, Brorhoz ment feleségül 1913 decemberében. A következő év elején a pár Mombaszába (akkoriban Brit- Kelet Afrika) utazott, hogy ott kezdjék el közös életüket egy kávéültetvény vezetésével.
Eleinte minden jól ment, ám aztán jött az első világháború, s a németek az angolokkal harcoltak a területen. Ez odáig fajult, hogy 1917-re betiltották a kávéimportot, így Karen és Bror élete is zátonyra futott. Nem volt elég, hogy az üzlettől elestek, még Bror tékozló életet is élt. Nem tudott a pénzzel bánni, viszont értett a nők nyelvén, aminek „köszönhetően” Karen szifiliszes lett, s ezt a betegséget akkoriban még higanytablettával kezelték.
Karen és Denys
Karen egész hátralévő életében küzdött a betegség tüneteivel és a mérgező vegyületek hatásával testében. Pánikrohamok is gyötörték, s egy vetélés után, végleg eltávolodott hűtlen férjétől. 1918-ban találkozott és kötött barátságot az angol Denys Finch Hattonnal. 1921-ben szétköltözött férjével, de a mombaszai birtokon maradt a négy évvel később bekövetkező hivatalos válás után is.
Közben baráti érzései szépen lassan szerelemmé fordultak át Denys iránt, ám a férfi túlságosan is szerette a szabadságot, így Karen mindig csak barátként emlékezett meg róla írásaiban, pedig állítólag terhes is lett a férfitól, de elvetélt. 1931-re Karen és Denys kissé eltávolodott egymástól, ráadásul a farm helyzete is egyre kilátástalanabb lett, így végül árverésre kellett azt bocsátani.
Ugyanebben az évben egy szerencsétlen repülőgép baleset végzett Denysszel, s Karen négy hónnappal később elhagyta Afrikát, örökre. Visszatért anyja otthonába és születési helyére,Rungstedlundba, hogy új életcélt találjon magának. Ekkor folytatta a még 1926-ban megkezdett történetei írását, amelyeket végül angol nyelven adtak ki 1934-ban Hét fantasztikus történet címmel, Isak Dinesen álnév alatt.
Mombaszán a farmon
A könyv sikere nyomán Karen egy hónappal később bevallotta egy lapnak, hogy ő rejtőzik az Isak név alatt. Ennek hatására megjelent még ugyanez év szeptemberében dánul is (a saját fordításában) a regény. Második könyve, a Volt egyszer egy farmom Afrikában három évvel később jelent meg, még nagyobb szenzációt keltve Karen körül. Harmadik könyve a Téli regék (1942) Dániából, Svédországba majd onnan az Egyesül Államokba csempészték, hogy aztán zsebkönyvként jelenhessen meg a harcoló katonák számára.
Írt a második világháború borzalmairól Pierre Andrézel álnéven is The Angelic Avangers (1947) címmel egy könyvet, amelyben Dánia náci megszállását dolgozza fel egy fiatal nő szemén keresztül. A következő években még 11 könyve jelent meg a világon, de második könyve sikerét, sosem szárnyalta már egyik sem túl.
Utolsó könyvei közül csak három van magyarra lefordítva, a Babette lakomája (1950), A sors anekdotái (1958) és Egy csábítás története (1963). Kétszer jelölték Nobel-díjra, 1954-ben majd 1957-ben. Előbb Hemingway kapta meg helyette, aki azt mondta: „Karen Blixen, jobban megérdemelte volna ezt, mint én.” Majd Camus kapta második alkalommal meg a díjat.
1955-ben fekély miatt gyomra egyharmadát el kellett távolítani. Alultápláltságban hunyt el hét évvel később, saját szülőházában 1962 szeptember 7-én.
Forrás: ekultura.hu
newworldencyclopedia.org
blixen.dk
Kommentek