Szeretnék egy olyan világot, ahol a nők és férfiak egyenrangúak. Ahol elítélik a nők, a gyerekek és férfiak elleni fizikai és érzelmi bántalmazást és szexuális zaklatást és nem csak áldozathibáztatás vagy éppen mély hallgatás lenne ezekre a válasz. Szeretnék egy olyan világot, ahol a kisfiú kaphat Barbie babát és a lány is játszhat autóval. Ahol a nő és a férfi ugyanannyi fizetést és bánásmódot kap ugyanazért a munkáért.
Még mindig vannak olyanok, akiknek eszük ágában sincs beleképzelni magukat egy olyan nő helyzetébe, akit az utcán, a munkahelyén, egy tömegrendezvényen szóban vagy tettlegesen zaklatnak, bántalmaznak. Egyes nők is elítélik nőtársaikat (vagy egyenesen megbélyegzik) ha bántalmazzák őket, ami számomra még riasztóbb képet mutat. Azt is letagadjuk, hogy van, mikor a nő bántalmazza a férfit. Pedig az egyenjogúság van, hogy eléggé félre van értelmezve és agresszivitásban mutatkozik meg.
Hazánkban olyan képviselők is ülnek a törvényhozó székekben, akik a családon belüli erőszakot elfogadhatónak tartják, a nőket szexuális eszköznek nézik, megverik és megalázzák büntetlenül. A nők férfias viselkedést vesznek fel, ha hatalmi pozícióba kerülnek, különben eltapossák őket. A kérdés az: miért nem maradhat a nő nőies a férfi meg férfias, ha az egyik hatalommal rendelkezik, a másik pedig úgy dönt, Gyesen marad felesége helyett?
Na persze az én nagymamám is még egy olyan korszakban volt fiatal, ahol a férje azt tehetett vele, amit csak akart. 50 éve még „természetes” volt, hogy a férj megalázhatja, dolgoztathatja, s ki tudja, milyen erőszakos magatartást tanúsíthat a feleségével szemben csak, hogy két lány után végre összejöjjön egy fiú is…
Hiába tudta mindenki pontosan, hogy nagyapám a piros lámpás házba jár, és idegen nőkkel mutatkozik úton-útfélen, még nagyanyámat alázták meg ezzel is. Aztán, mikor felnőttek a gyerekei és 30 évi házasság után el akart válni, legidősebb lánya próbálta lebeszélni elhatározásáról, mondván az mekkora szégyen…
Az ilyen történetek még nem koptak ki az emlékezetünkből, s ma is léteznek, még ha nem is teljesen ebben a formában. Vannak nők, akik nem tisztelik magukat, mert az lett beléjük nevelve, hogy nekik nincs joguk efféle luxusra. Azt is „természetesnek” veszik, hogy a férfi hűtlenkedik, rosszul bánik párjával és megalázza, mert „a férfiak ilyenek”. Előítéletesek vagyunk, akkor is, ha az egyik fél részére ez pozitív felhangot kap.
Fiatal felnőttként értek atrocitások engem is (nem hiszem, hogy van olyan nő, akit nem ért soha) így a beszólások fütyülések után, történt rosszabb is. Az első munkahelyemen megtapasztaltam, hogy kevesebbet érek, mint egy férfi, mert magasabb végzettséggel, ugyanazért a munkáért, amit a teremtés koronái végeztek, én, mint nő 30.000 Ft-tal kevesebbet kaptam a 2000-es évek végén.
Hiába mentem a munkaügyi szakszervezethez, csak annyit értem el, hogy túlórázhatok, (vagyis még keményebben dolgozhatom), ha több pénzt akarok keresni. 5 év után el is mentem külföldre, akkori ismereteim szerint egy liberális országba, ahol jobb lett a helyzetem.
Hollandia mindig híres volt arról, hogy mennyire elfogadó és befogadó ország, de mint kiderült ott is vannak még problémák. Persze a munkában a megérdemelt fizetést kaptam, s nem volt hátrányos megkülönböztetés. Olyannyira, hogy a nők három hónap fizetett és három hónap fizetés nélküli Gyes után mehetnek vissza dolgozni. Sőt, egy barátnőmet úgy vette fel a cége, hogy már terhes volt, s ebből nem csináltak gondot.
A nőkkel szembeni erőszakot, hátrányos megkülönböztetést keményen büntetik. Mégis megbélyegzik a félállásban dolgozó anyákat, mondván, miután anyák lettek nincsenek már akkora ambícióik. Ha nem mennek vissza dolgozni, az a bajuk, ha visszamennek az. Mindig vannak olyanok, akik belekötnek a másik felfogásába, döntésébe, mert ahányan vagyunk, annyiféleképpen értelmezzük az egyenjogúságot…
Bár egyes országok valóban előrébb tartanak a tényleges demokrácia felépítésében, mint mi, azért még mindenhol vannak gondok. Amerika egy nőalázó elnököt választott meg, miközben mindenhol azért kampányolnak, hogy legyen végre egyenlőség a férfiak és a nők között.
Sokan azt hiszik ez a kérdés már nem fontos, pedig még komoly problémák vannak vele. Többek közt azért is, mert az egész még gyerekcipőben jár, hiszen több száz éve uralkodó nézeteket akarunk alig néhány évtizede átformálni és erről beszélni kell még sokat, hogy az elméletből átültessünk mindent a gyakorlatba, hogy még véletlenül se forduljon vissza az egész a régimódiba!
Kommentek