Azt mondják róla, vele kezdődött a legviharzóbb romantika kora. Tekintettel életútjára, jellemére és költészetére ez így is igaz. George Gordon Noel Byron, aki 1788 január 22-én született egy őrültnek becézett kapitány apát és egy ideggyenge anyát kapott a sorstól. Apja el is hagyta őt, majd meg is halt, mikor még a fiú négy éves volt, s bár megörökölte a lord címet, ez nem járt különösebb anyagi előnyökkel addig neki, míg apja testvére is el nem hunyt, s rá nem hagyta tetemes vagyonát.
Byron öröksége felett anyja rendelkezett ekkor még. Az alig 10 éves fiúnak az egész csak annyit jelentett, hogy osztálytársai most már azért is utálták, mert felettük állt rangban, pedig korábban a kiváló iskolai eredményéért bántották. Anyja is sokszor csúfolta, mert a fiú úgy született, hogy egyik lábfeje el volt torzulva. Ezt a kis szépséghibát aztán annyira lelkére vette Byron, hogy igyekezett minél több sportban kiváló lenni, így úszott, lovagolt, krikettezett.
Persze, ahogy az idő telt, kezdte megvetni az embereket is maga körül. Az oxfordi egyetemre előfordult, hogy lóháton ment be az órára, s nem is szállt le a nyeregből. Bár mindenki tisztában volt tehetségével, de az akkor élő irodalmárokat is kigúnyolta. Miközben állandóan önmagával is hadakozott, s különös diétába kezdett, hogy formában tartsa magát. (Hét mellényt és nagykabátot hordott futáshoz, krikettezéshez, míg teljesen le nem izzadt, majd ecetes krumplit fogyasztott például. )
felesége
Egyetemi évei alatt néhány osztálytársával közelebbi barátságot kötött. S bár sokáig titok volt, de egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy biszexuális. Miután diplomát szerzett, útra kelt, s bejárta a mediterrán országokat. Angliába visszatérve írta meg a Childe Harold első két énekét, amellyel egy csapásra híres lett- ezért, mint hőse- továbbment Belgiumon át Svájcba, hogy megírjon még két éneket.
Közben apja első házasságából származó lányával megismerkedett. Élete szerelme lett féltestvére, akitől gyermeke is született. Hogy a botrányt ki tudja védeni, elvett egy matematikus nőt, Anne Isabelle Milbankst 1815-ben, de egy év múlva, miután megszületett lányuk Ada Lovelace (róla ITT olvashatsz) elhagyta nejét, s sosem találkozott gyermekével. Főleg azért, mert Anne Isabelle, mikor elvált tőle feljelentette őt vérfertőző viszonyáért, amit Augustéval, a féltestvérével folytatott.
Byron kitaszított lett ekkor, s Svájcba menekült. Megírta a Manfred és A chillei fogoly című költeményét. Aztán meglátogatta őt jó barátja Percy Shelley és felesége Mary, majd Keats és más tőle tanulni vágyó is felkereste. A társaság egyik női tagjával viszonyt kezdett a költő, aki gyermeket is szült neki, de aztán megutálták egymást, s eltiltotta magától gyermekét.
Agusta
Ekkor Olaszországba ment tovább, ahol ismét sok nőismerőse lett. Velencében ismerkedett meg élete utolsó nagy szerelmével Teresa Guicciole grófnővel, s elkezdte a Don Juan-t írni. Mikor tudomást szerzett a görög-török szabadságharcról, pénzzel kezdte támogatni a görögöket. Majd saját vagyonából szervezett hadsereggel indult csatába ő maga is, pedig már szervezete a folyamatos diétától le volt nagyon gyengülve, s ezért a mocsári láz ellen elvesztette a küzdelmet.
Halála előtt még megírta saját sírversét. Sírja Nottinghamben található a rosszfiúnak, aki sok női és férfiszívet érint meg még ma is. Hogy mekkora sármőr volt, s milyen csodálatos szövegekkel vette le a nőket lábukról, jól tetten érhető a Szépség lányai közt nincs… című költeményében:
A Szépség lányai közt nincs
gyönyörűbb ma nekem;
hangod úgy elbüvöl, mint
szerenád a vizen:
dalok komoly varázsa
terül az óceánra,
ragyogva vár a hullám,
a szél megáll az útján:
s fény-láncát húzva elring
a hold a mély felett,
amely úgy szendereg, mint
egy álmodó gyerek:
így hajlik önfeledten
feléd a szomju szellem,
csöndes, nagy odaadásban,
mint vágyó tenger a nyárban.
Források: Hegedűs Géza George Noel Gordon Byron
Jerome McGann Lord Byron
Luc Panhuysen Beknopte levensschets van de dichter
Kommentek