Három lövés dördült, s a fiatalasszony teste a földre zuhant. A férfi ezután felvágta saját ereit is, de önpusztítási kísérlete kudarcba fulladt. Fél óra múlva már egy szerb orvos térdelt mellette. Vajon tudta, hogy akit próbál megmenteni nem egy közönséges gyilkos, hanem egy eszét vesztett, valaha óriási tehetségű író, zenész és ideggyógyász volt?
Benner József, akit mi Csáth Géza néven ismerünk nem sokkal ezután távozott az élők sorából. Még csak 32-ik évét taposta, s sajnos már sosem tudjuk meg milyen remekművek születhettek volna keze nyomán még, ha a morfium és az ideggyengeség nem ragadja el magával. Annyi bizonyos, hogy az 1887 február 13-án született fiúnak sokféle tehetséget adományozott a sors. Talán túl sok is volt neki a „jóból”, de lehetett az is baja, hogy mikor a festészettel és a zenével próbálkozott megelőzte korát, s nem értették meg őt.
Igaz, ezért később vigaszt nyert, mert az általa is formált vonalvezetési stílus és komponálási mód, Debussy és Riplle-Rónai keze nyomán mégis a művészetbe került. A kettő közül így a zenéhez hű maradt eztán is. Unokabátyja Kosztolányi Dezső javaslatára 14 évesen már zenekritikát írt. 17 éves korában elküldte első novelláját Bródy Sándornak is, aki biztatta, írjon valami igazán kiemelkedőt. Megtette, s hamarosan majd minden lap az ő írásaiért vetekedett. Mégis, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemre akart menni, ahova nem vették fel, s ezért- mindenki megrökönyödésére- aztám A Semmelweis Egyetem orvosi karára jelentkezett.
A lelki elhajlásokra, elfojtott vágyakra és gyermeki létre fogékony fiatal férfi hamarosan az első freudi tanulmányok követője lett a Moravcsik-klinikán. Persze nem feledkezett meg a zenéről sem, s ő volt az első, aki Kodály és Bartók értékére rámutatott. Mind orvos gyakornokként, mind íróként megállta a helyét. A baj csak az volt, hogy egy helytelen diagnózisnak köszönhetően kezdődő tuberkulózist állapítottak meg nála, mire ő morfiumot kezdett használni, hogy önmagát gyógyítsa, na meg azért is, mert roppant kíváncsi volt e szer tudatmódosító hatására.
Nemsokára a morfium kezdte vezetni életét, s eljutott a napi hét adagig. Álmodni akart, pedig testét – ahogy Kosztolányi fogalmazott- „az oltótű felszabta” és egyre több fekély borította. Aztán hirtelen ötlettől vezérelve, elvett egy nőt, Jónás Olgát, akit ma az egyetlen igaz szerelmeként jegyeznek. A dolog pikantériája, hogy Csáth ekkor már körorvosként praktizált, s a hajadonok és asszonyok kitüntették őt figyelmükkel és bájaikkal. Persze a férfit csak érzékeivel fogták meg, de nem szívével, mert az Olgáé maradt, mégis ő üldözte féltékenységével nejét.
Mikor kitört a háború katonai orvosként járta a vidéket, csak aztán kiderült morfiummal való szoros kapcsolata, s menesztették. Körzeti orvosként praktizált, miközben egyre több téveszmével és paranoiás tünettel is kezdte magát és környezetét kínozni. Iszonyatos (alaptalan) féltékenységi jelenteket rendezett nejének, akkor is mikor 1918-ban megszületett lányuk, mert apasági vizsgálatot akart. Hiába jegyezte fel Csáth naplójában nem egyszer, hogy rossz hatással van rá a morfium, s ezzel megnyomorítja szerettei életét, mégsem szabadult meg attól.
A végén már elmegyógyintézetbe tették, s teljesen megvonták tőle a morfiumot (ami már orvosi műhibának számít), ő pedig megszökött, s meg sem állt egy éves lányáig és feleségéig. Ott valamilyen hirtelen téveszmétől elborult elmével megölte nejét, aztán önmaga életét is el akarta venni. Akkor nem sikerült, de miután újra elmegyógyintézetbe zárták, megint megszökött, s eljutott egészen a szerbek demarkációs vonaláig. Itt aztán mikor elfogták, bevett egy azonnal ölő mérget és ott helyben meghalt a varázsló zenekritikus író és ideggyógyász, aki talán pont az Anyagyilkosság című novellájában mutatta meg első jelét – hideg és rendkívül tárgyilagosan megírt modorával- hogy érzékenyebbek az idegei az átlaghoz képest…
Forrás: Csáth Géza saját önéletrajzi írása Az Érdekes Újság Dekameronjában
Hegedűs Géza: Arcanum
Csáth Géza: Napló
Kommentek