Ezernyi könyv, spirituális tanító és pszichológus ír és beszél arról, mennyire fontos lenne, hogy elkezdjük megtölteni elménket pozitív gondolatokkal. Mert csak így tehetjük jobbá az életünk, nem beszélve arról, ha örömteli dolgokra fókuszálunk, azzal javítjuk életminőségünk. Mégis, a szorongással foglalkozó pszichológia azt mondja, bizony van haszna a negatív érzéseinknek. Azért, mert rámutatnak arra, hol és mit kellene javítanunk, elengednünk és elfogadnunk ahhoz, hogy azt az életet éljük, mint amit valójában szeretnénk.
Hajlok arra, hogy igazat adjak az e fajta pszichológiai tanulmányoknak, mert hiszem, hogy csak úgy tudunk jobb életet kialakítani, ha megengedjük magunknak a negatív érzéseket. Lehet hasznot húzni belőlük, mert segítő szándékkal vannak irántunk, csak tudni kell kódolni azok üzeneteik. Alább le is írtam egy listát ehhez, amely a szorongásos pszichológia alapelveire épül.
Nézzük át együtt, miért érezzük azt, amit érzünk, s hogyan tudnánk mindezen változtatni!
– Kezdjük mindjárt az egyik leginkább ismerttel, ami jelen esetben a keserűség. Mind találkoztunk már vele, vagy egy elmulasztott esély alkalmával, vagy esetleg egy vizsga sikertelensége miatt, de persze ezeken túl még számtalan okkal érezhetünk így. A lényeg, hogy megértsük, a keserűség mindig arra területre mutat rá, ahol szükségünk van gyógyulásra. Ugyanis mindig előítéletekből táplálkozik, amelyeket akár mások táplálnak irántunk, akár mi magunkkal szemben, vagy mások felé, destruktívan hatnak életünkre.
– Éppen ezért a neheztelés is azt üzeni nekünk, hogy még mindig a múltban élünk, ahelyett, hogy a jelenben lennénk. Sebeket nyalogatunk, mi lett volna, ha kezdetű kérdéseket teszünk fel magunknak, amiknek aztán semmiféle haszna jelenünkre nézve. Ha ezt sikerül felismernünk, rájövünk, hogy a nehezteléssel, csak magunknak ártunk. Akkor is, ha magunkra haragszunk és akkor is, ha másra.
– Ebből kifolyólag a rossz közérzet azt akarja tudatni velünk, hogy szükség lenne a figyelmünket ráirányítani arra, ami most történik. Már csak azért is, mert anélkül, hogy esélyt adnánk magunknak a változásra, nem fog jobbra fordulni semmi! Ahhoz, hogy jobban érezzük magunk, ki kell lépnünk a komfort zónánkból. Valami egészen újat, tőlünk merőben szokatlant kell csinálni, ha más eredményt szeretnénk kapni, mint minden egyes szürke napunkon, amelyekbe már úgyis belefásultunk.
-A harag meglepő módon így arra fog rámutatni, hogy mi az, amiért szenvedélyes tűzben égünk. Tisztán megvilágítja, hol vannak határaink, amiket ki kell tolnunk, vagy újra kell gondolnunk, ha másként akarunk élni. Meggyőződéseinkben érdemes keresni az okokat, hogy rájöjjünk, milyen változásokra lenne szükségünk. Ha ezekre ráeszmélünk, már jobban megértjük haragunk valódi okát, s nem fogunk másokat hibáztatni.
-A csalódottság így aztán mindig abból fakad, hogy próbálkoztunk valamivel, ami aztán nem jött össze. Ennek ellenére, még érdekel minket a dolog, különben már nem lennének érzéseink a történésekkel kapcsolatban. Meg kell élni a kudarcaink, hogy tudjunk tanulni belőlük. De nem kell a bukásunk pillanatában ragadni, csak elfogadni, hogy ez most nem úgy jött össze, mint ahogy szerettük volna és újra próbálkozni.
-A bűnösség érzete azért van jelen sokunk életében, mert úgy hisszük elvárásoknak kell megfelelnünk. Legyen szó a saját vagy mások elvárásairól irányunkba, a lényeg ugyanaz marad. Valós vagy vélt elvárásokra alapozva élünk, ahelyett, hogy arra figyelnénk, mi tesz minket valóban boldoggá. Nem kell senkinek megfelelnünk, mert úgy vagyunk jók, ahogy vagyunk, s tetszés szerint változathatunk hozzáállásunkon önmagunk és a világ felé bármikor.
-A szégyenérzet éppen ezért, pont az előbb említett negatív érzéshez kapcsolódik. Azért, mert saját meggyőződésünkké tesszük mások meggyőződését magunkról, és elveszítjük a kapcsolatot valódi énünkkel ezáltal. Ha szégyelljük magunkat azért, mert nem tudunk olyanok lenni, mint amilyennek mások gondolják, hogy lennünk kellene, sürgősen vonuljunk el a világ elől egy időre. Fontos tudni és érezni kik vagyunk mi magunk, anélkül, hogy mások mondanák meg ezt helyettünk és ehhez rá kell lelni arra az énre, aki valójában vagyunk.
-Magát a szorongást is sokszor pontosan ez hívja elő. Hiszen arra mutat rá, hogy benne ragadtunk a múltban, mert félünk a jelentől és a jövőtől. Előfordul, hogy olyan helyzeteket fogadunk el, amelyeknek nincs jó hatása ránk. De már ismerjük, még ha rossz is, pedig már mennünk kellene egy jobb út irányába ahol várnak ránk még csodák.
-Végül, de nem utolsó sorban a szomorúságnak is van haszna számunkra. Hiszen megmutatja érzéseink mélységét magunkkal és másokkal szemben. Elvégre érző emberi lények vagyunk és kizárt dolog, hogy folyton csak vidámak és boldogok legyünk. Amikor szomorúak vagyunk, azt jelenti, valami fáj, de csak azért, mert szerettünk előtte, ami viszont boldogsággal járt.
Soha ne szégyelljük és rejtsük el a világ elől az érzéseinket. Azoknak van helyük és hasznuk, csak ismerjük fel őket! Fontos, hogy pozitivitást tudjunk vinni mindennapjainkba, mert anélkül valóban csak keserűséget, szorongást és szomorúságot fogunk tapasztalni. De csak azért, mert érzéseink azt üzenik, ideje változtatni, nem pedig azért, hogy a negatív érzéseinkbe dagonyázzunk szakadatlan.
Kommentek