Nevetsz mindenen sokat és hangosan, pedig magányos vagy. Nagyon. Egész nap aludnál, mert mély szomorúságtól gyötrődsz nappal. Keveset beszélsz, de mikor mégis megered a nyelved, gyorsan jönnek ajkadra szavak. Titkot őrzöl, amely belülről feszít, de nem akarod elárulni magad.
A legfontosabb érzelmeid és gondolataid kimondatlanul maradnak, így kevesen értenek meg igazán. Persze van, mikor csak azért maradsz csendben, mert úgy érzed a másik még nem áll készen arra, amit mondanál. Álmodsz vele, mert látni akar téged és tudod, hiányzol neki. Szereted, ezért kívánod a boldogságát: mindegy, hogy veled, vagy nélküled, de szeretnéd, ha szíve örömmel lenne teli!
Nem tudsz sírni, mert gyenge vagy és menekülsz az érzelmek viharától. Össze-vissza eszel, mert feszült vagy és nem tudod, mit csinálj. Egész nap tévét nézel, mert boldogtalan vagy és más életét akarnád. Aztán összetörsz, és minden apróságon sírsz, mert ellágyulsz és lélekben újra gyermekké válsz.
Feldühödsz kicsiségeken, ostoba dolgokon, mert annyira nagy szükséged lenne szeretetre, de nem mered még magadnak sem bevallani. Félsz szeretni is már, pedig nem attól remegsz, hanem, hogy nem fognak téged viszont szeretni. Megváltozol – ígéred magadnak-, mert kijártad az élet iskoláját és elég volt a fájdalomból! De minél mélyebbek az érzelmeid, annál nehezebben tudod azokat kifejezni. Ez pedig bánt. Nagyon.
Most már elnyomod magadban a dühöd, ám így még jobban szenvedsz. Lassan mindenkit gyűlölni kezdesz, pedig igazából irigyled őket azért, amire te nem vagy képes. Bal szemedből könnycsepp gördül le, mert megérted: így csak olyanokat vonzol magad mellé, mint amilyen te is vagy. – Ha nem hiszel magadban, mindig teszel róla, hogy ne nyerj-, mormolod magadnak.
Keveset alszol, hogy több dologra legyen időd, de elhomályosodik lassan előtted minden. Már csak kevesekkel tartasz fent barátságot, pedig könnyen ismerkedsz. Megválogatod, kire bízod érzéseid és gondolataid, mert megtanultad: van, aki csak azért akar a bizalmadba férkőzni, hogy aztán gyengeségeid ellened fordítsa. Mégsem hagyod, hogy a negatív tapasztalat miatt félj szeretni másokat.
Csak magadban tartod azt, amire vágysz, és nem mondod el boldog- boldogtalannak. Küzdesz, és majd csak akkor mesélsz arról, hogy mit tettél mikor már a győzelem kapujában vagy. Addig is szeretsz, nevetsz, sírsz, élsz szívből, mert levetetted maszkjaid. Megkínlódtál a változásért ezért megígéred magadnak: nem felejted el a leckéket, amik összetörték lelked, hogy aztán újjáépítsd magad.
Kommentek