Alakom karcsú, szőröm fényes, bajszom tekintélyt parancsol. Mindig elérem, amit akarok, tudom, hogyan kell az embereket a karmom köré csavarni. Kétezer éve már szobrot is állítottak nekem, néhol istenségként tisztelnek még ma is. Azt mondják rólam az alvilág kapujának őrzője vagyok, csoda hát, hogy kilenc életem van?
Igaz, ami igaz dorombolok és nyávogok, amikor valamire szükségem van. Kimeresztem karmaimat, hogyha valaki közeledését támadónak ítélem, belémarhassak húsába. Nem vagyok mindig gyengéd, hiszen akkor is karmolok, ha csak játszom, mégis óvó szeretet vesz körül. Így bármit tehetek, megbocsátanak nekem, mert tudom, hogyan kell megnyerni a szíveket magamnak.
Ha kedvem tartja, lehetek szelíd és lehetek vad. Egész nap aludhatok, hogy aztán éjjel az utcákat járjam. Mászhatok fára, mert, ha nem tudok lejönni, lesz, aki leszed onnan! Ha mégis leesem, úgyis a talpamra érkezem egy karcolás nélkül.
A gazdám ápol kívül-belül, pedig jól tudja egyedül is boldogulok. Elvégre vadász vagyok- akkor is, ha az az ösztöneim felülkerekednek méltóságomon olykor. Persze ha éppen arra támad kedvem, illegetem magam az embereknek, dörgölőzöm hozzájuk és ők finom falatokkal jutalmaznak.
Lenézem őket – amit talán sejtenek is- de úgy csinálnak mintha ezt nem vennék észre. Elszököm tőlük éjszakára vagy hetekig kóborlok. Kiváltságos helyzetem bizonyítéka, hogy mindig akad valaki, aki a háza előtt egy tál étellel és innivalóval ellát, mindegy kinek a macskája vagyok.
A hűség mintaszobrai irigységükben ezért már az idők kezdete óta felháborodottan megugatnak. „Szerencsétleneknek” nem tűnik fel, hogy sokszor ingerlem őket készakarva. Szeretek felfordulást okozni, élvezem a káoszt. Elvégre én vagyok az alvilág kapujának őrzője így aztán nem vagyok jó és nem vagyok rossz. A partvonalon állok.
Kommentek