Egy másik életben két karodba zársz majd. A csillagok közé repítesz szerelmes szavaiddal. Egy másik életben megfogod kezem és többé el sem ereszted. Kapcsolatunk alapköveit együtt rakjuk le.
Éjszakákon át beszélgetünk arról, miként képzeljük el a jövőt és mi az, amiben javulnunk kell. Nevetünk, sírunk és szenvedélyesen ölelkezünk. Egy másik életben nem hagylak el, igaz, elmenni sem engedsz.
Megtanuljuk egymás szemén keresztül látni a világot. Folyton fejődni akarunk, hogy jobbá váljunk. Semmi sem lesz kényszer, teher. Jöhet gond, bánat, betegség mi mindent legyőzünk.
Egy másik életben majd nem söpörjük szőnyeg alá sérelmeink. Mindenről kendőzetlenül beszélünk. Hajnaltól-napestig ugyanarról álmodunk. Nem is ékelődik senki közénk, mert csak egymást látjuk.
Szabadon járunk-kelünk a világban, mégis hazatérünk a másik szívébe végül. Külön és együtt is teljes életet élünk. Hiszünk és bízunk egymás szavában. Lelkünk kapuját szélesre tárjuk.
Egy másik életben majd szerelmet vallasz. Azt mondod: felejtsük el azt, ami volt, kezdjük elölről énekelni kettőnk dalát. Egymás karjába omlunk és csókkal pecsételjük meg szövetségünk. Aztán a nászágyba zuhanunk, hogy szerelmet valljunk a testünk nyelvén is…
Kommentek