A húsvét az egyik legrégebbi vallási ünnepünk. A hölgyek sonkát főznek, a férfiak locsolkodni indulnak, a gyerekek tojásokat festenek. Olykor-olykor tojásfestés közben a gyerekek felteszik a zavarba ejtő kérdést, miért a nyuszi tojja a tojást? Utánajártam és igen meglepő dologra bukkantam.
Él egy történet a köztudatban, amelyet egy germán istennőhöz kötnek. Az istennő neve Ostara, vagy Eostara, kinek nevének jelentése is az, hogy fényhozó, és aki a termékenység szimbólumaként hozza el a tavaszt. A mítosz szerint Ostara a tél végén talált egy fagyott szárnyú kismadarat, akit nyúllá változtatott, hogy élhessen. A varázslat nem sikerült teljesen, mert bár nyúllá változott a kismadár, mégis tojásokat kezdett rakni.
Azt gondolhatnánk a történet ősrégi, pedig nincs így. E formájában csak az 1900-as évek elején kezdték terjeszteni. Több felvonásos kialakulása, egy irodalmi hamisítóhoz és az egyik legismertebb meseíróhoz, Jacob Grimmhez köthető. Na de kezdjük az elején és vizsgáljuk meg, egyáltalán volt-e a germán mitológiában olyan istennő, hogy Ostara?
A rövid válasz az, hogy Ostara nem volt, de helyette volt Istara és Freya. Tőlük juthatott el a 7. században egy Bede nevű apát Ostara nevének kitalálásához. Igaz, az ő történetében Ostara egyúttal egy pogány ünnep is volt. Az ünnep az istennőről lett elnevezve, aki a napéjegyenlőség után elhozta a tavaszt és nyomában a természet életre kelt.
Bede könyvet is írt erről, amely aztán Iolo Morganwg-nak szolgált történetéhez táptalajul a 17. században. Iolo egy skót költő, gyűjtő és irodalmi hamisító volt, akinek a nevéhez köthető számtalan druida mítosz meghamisítása is. Annyira jól végezte munkáját, hogy általa született meg a druida mitológia jó néhány eleme, amit a mai napig nem tudtak eltávolítani a köztudatból. Egész hiedelemrendszer fűzhető a nevéhez, aminek bedőlt Jacob Grimm is.
Grimm a germán mitológiáról szóló könyvében írta meg Ostara történetét 1837-ben. Ott kifejti, hogy az Ostara ünnep olyan régóta élt a köztudatban, hogy azt át kellett vinni a keresztény világba is. Igaz, arról is megemlékezik, hogy az Ostara egybeesik a Pészah ünnepével is. Mint kifejtette az istennőkultusz, mindig is a germán mitológia része volt, ennek egyik legfőbb bizonyítéka, hogy létezik egy olyan német város is, amelyből az Ostara szó kialakult.
Ostara
A következő német mitológiáról íródott könyvre 40 évet kellett várni. Szerzője, Adolf Holtzmann, aki 1874-ben írta meg Ostara történetét. Szerinte az istennő szent állata a nyúl volt, akivel a tavasz első napjának hajnalán keresztülvágtatott a földeken kocsijával. Egy másik magyarázata ezzel ellentétben, az volt, hogy úgy véli, ha a nyúl tojást rak, minden bizonnyal előbb madár volt.
1884-ben Oberle írt erről egy cikket, amelyet aztán világszerte lefordítottak. Azt, hogy a madárból lett a nyúl, csak Holtzmann könyvére alapozta. A világsajtó mégis felkapta magyarázatát, ami aztán terjedni kezdett ás az 1900-as évek legelejétől kezdve úgy kezelték a történetet, mintha az tényleg a germán mitológia szerves része lett volna. 1903-ban a Times már valóságos tényként közölte le ezt a verziót: „Miközben minden boltban nyuszik néznek vissza ránk, nem is tudjuk honnan ered történetük. Most eláruljuk, Dél-Németországból, a germán mitológiából, amikor Ostara istennő egy madarat nyúllá változtatott, hogy megmentse a haláltól. A nyúl ezért hálából a tavasz gyors hírvivője lett, s színes tojásokat kezdett rakni évente egyszer szerteszét a tavaszi fesztiválon. Azért, mert a tojás, mint azt tudjuk, mindig is a feltámadás szimbóluma volt.”
Innentől kezdve nem volt megállás. A történet nőtt, tettek hozzá és vettek el belőle, a ma általunk ismert formájáig. Akárhogy is az biztos, hogy a húsvét, a tavasz ünneplése is egyben. Istennővel és nyulakkal együtt kívánok Kellemes húsvéti ünnepeket!
Kommentek