Sylvia Plath összesen 30 éves volt, amikor Az üvegbúra című könyve óriási siker lett. Ennek ellenére egész életét mély depresszió övezte. Hol csendesen kísérte útján, hol hangosan kiabált benne a szorongás és félsz, amely végül legyőzte őt.
„A legnehezebb dolog úgy élni a jelenben, hogy nem hagyjuk beszennyezni azt a jövőtől való félelemmel és a múlt megbánásával.” – Ez a mondat gyakorlatilag magába foglalja, mi az, ami miatt Sylvia egész életében szenvedett. Az 1932-ban született lány két tudós ember frigyéből született. Aztán mikor hat éves lett apja elhunyt – amit sohasem hevert ki- és ezt Daddy című versében meg is írta.
A tragédia indította el az írói pályán, mert naplót kezdett vezetni és verseket alkotni, hogy kiírja magából fájdalmát és félelmeit. 11 éves korában már jelentek meg versei a helyi újságban, majd 18 éves korában a nemzeti sajtóban is publikálhatta egy művét.
Egyenes út vezetett számára a northamptoni egyetemre, ahol segédszerkesztője lett a Mademoiselle című lapnak. Sajnos a harmadik tanévben aztán komoly és mély depresszióba süllyedt, amikor az öngyilkossággal is megpróbálkozott. Rövid időre elmegyógyintézetbe került és sokkterápiát alkalmaztak rajta. Miután „rendbe jött” visszament az egyetemre és summa cum laudéval végzett 1955-ben. Ez azonban számára nem volt elég így Angliába költözött, hogy ott folytassa tanulmányait.
Cambridge-ben aztán találkozott Ted Hughes költővel – akivel rögtön lángra lobbantak egymás iránt- és négy hónap ismeretség után összeházasodtak. Sylvia épp olyan „őrülten” írt és dolgozott, mint amennyire szerelmes volt férjébe. Támogatta azt első verseskötete beküldésére. Mikor Ted megnyerte az első díját, Sylvia először Massachusettsben, majd Bostonban követte őt, ahol tanári állást vállalt.
1959-ben aztán visszatértek Angliába. Sylvia folyamatosan írt, miközben a BBC-nek is dolgozni kezdett. 1960-ban jelent meg első verseskötete az 1956-1960 között írt verseiből The Colossus címmel. Ugyanebben az évben megszülte első gyermeküket is Frieda-t. A következő évben Devonba költöztek és berendezték családi fészküket.
1962-ben megszületett második gyermekük, Nicholas is. Ám ugyanebben az évben feltűnt a színen egy másik nő – Assasia Wevill- Ted életében. A férfi nem akart válni, de Sylvia ragaszkodott hozzá. Elköltözött gyerekeivel Londonba, miközben Ted elvette a másik nőt.
Azon a télen rengeteget írt Sylvia. A verseiből készült Ariel című kötet, már csak halála után lett publikálva 1965-ben. Ellenben Az üvegbúra című regényét megjelentette 1963-ban Victoria Lucas álnéven.
Ted és Sylvia
Ugyanez év február 11-én éjjel Sylvia elkészítette a gyerekek reggelijét bevitte nekik és bezárta az ajtajukat. Eltömítette az összes nyílást a konyhában, kinyitotta a gázcsapot és beletette fejét a sütőbe. A szomszédok betörték az ajtót, de addigra Sylvia már halott volt. A két kicsit békés álmukból riasztották fel.
A közvélemény Tedet hibáztatta, bár ő sosem felelt a vádakra. Sajnos második felesége hat évvel később ugyanígy ölte meg magát, és az akkor öt éves kislányukat. A búcsúlevélben az állt, hogy nem hagyta őket élni Sylvia emléke.
Az tény, hogy Ted gondozta Sylvia írásos hagyatékát annak halála után. Igyekezett gyermekeiket elzárni a közvéleménytől, de az élet úgy hozta, hogy fiuk, akiből biológus lett, szintén öngyilkos lett 47 éves korában.
A mai napig pszichológusok, olvasók és irodalmárok firtatják miért ölte meg magát Sylvia, aki 1982-ben az első író lett, aki versgyűjteményeiért posztumusz Pulitzer-díjat kapott.
Forrás: Slyvia Plath, de poezie van de mythe
Kommentek