Sonia Delaunay volt az első, aki úgy gondolta a művészetet érdemes lenne ruhákon is megmutatni. Fontosnak tartotta, hogy a technikai fejlődés és az új mozgalmak mellett, a grafikus ábrák is helyet kapjanak az emberek ruhatárában és Párizs utcáin. Bár elsősorban festő volt, mégis, sokan csak a divat világából ismerik. Igaz, férje hírneve is beárnyékolta őt, pedig rendkívül kreatív és produktív volt Sonia is.
Sara Stern 1885. november 14-én született egy ukrán zsidó családban. Öt éves korában elvitte magával jómódú nagynénje és nagybátyja Szentpétervárra, ahol aztán betekintést nyert a művészek világába. 18 évesen Németországba került, Karlsruhe-be, hogy ott járjon művészeti iskolába. Itt találkozott Wilhelm Uhde festővel, akivel nemsokára házasságra lépett és Párizsba költözött.
Wilhelm ismertette meg őt Henry Rousseau munkáival, majd elvitte a Montmartre-i Picasso stúdióba is, ahol aztán nagy hatást gyakorolt rá Picasso, Les Demoiselles d’Avignon (Avignoni kisasszonyok) című festménye. Wilhelm volt az is, aki megrendezte feleségének első kiállítását, ahol be lett mutatva annak Yellow Nude című festménye, amely szexuális és erotikus tartalmával keltett visszhangot, és amelyre erősen hatott a fent említett Picasso festmény. Aztán egy fogadáson Uhde bemutatta Soniát Robert Delaunay festőnek és ők ketten egymásba szerettek. Sonia és Wilhelm útjai elváltak és hősnőnk hamarosan hozzáment Roberthez, akinek a következő évben egy fiút is szült.
Jó háziasszonyként és anyaként, abba is hagyta a festést és varrni, hímezni kezdett. Ekkor készítette fiának az első kubista patchwork takarót, ami aztán későbbi alkotásainak kiindulópontja lett. E munkája ma a legelső teljesen absztrakt művészi kifejeződés darabjaként van kiállítva a Musée National d’Art Moderne-ben. Készített teljesen absztrakt könyvborítókat, fadobozokat és játékokat is később fiának. Sőt, férjének és magának is tervezett ruhákat, amelyekben aztán együtt mentek a párizsi éjszakába mulatni.
1913-tól aztán megint festeni kezdett, és közös munkába fogott Cendrasszal, ahol Cendras versei mellé kerültek Sonia alkotásai. Ekkor készítette a „Szimultán ruhát” is, amelyet a tangó és a foxtrott vibráló hangja és üteme, na meg Apolloniare orfizmusa inspirált. Ennek hatására született meg az „Elektromos prizma” című festménye is, amely aztán egy teljesen új irányzatot indított el, s Sonia védjegyévé vált.
Mikor kitört az első világháború, Robert és Sonia Spanyolországba költözött. Itt kezdett boltokat festeni, majd designer ruhákat tervezni. 1917-ben nyitotta meg Madridban és Barcelonában első ruhaboltjait. A tágas termek a design ruhák számára saját kiállítási részt is lehetővé tett boltjai nagysága, így aztán kitűnő okot és helyet adtak a Vogue és más nagyhírű újság fotósainak és azok modelljeinek, hogy ott dolgozzanak. (Így történt, hogy az akkori filmsztár Gloria Swanson is állandó vásárlója lett Sonia ruháinak.)
1921-től Sonia a dadaizmus felé fordult és a szürrealista írók társaságát kezdte keresni. Ennek hatására kialakított egy új stílust, aminek darabjait költemény-ruháknak hívott, azért, mert a geometrikus formák és színek egymás mellé kerültek Tristan Tzara költő soraival. Tervezett strandruhákat, nyakkendőket, napernyőket, kézitáskákat, cipőket is ebben a stílusban. 1925-ben még egy filmhez is készített ruhákat a színésznőknek és Delaunay név végleg egybeforrt a szimultán elnevezéssel.
Akkora népszerűségnek örvendett e stílus, hogy egy modellfotózáshoz még egy Citroen autót is „Szimultán egyenruhába” kellett öltöztetnie. Sergei Diaghilev a Cári Orosz balett igazgatója is állandó vásárlója lett, aki sorra rendelte Soniától az orosz balett táncosok kosztümjét. Ekkor már porcelánokra is készített alkotásokat, valamint ékszereket és lakberendezési tárgyakat is lehetett tőle vásárolni. Aztán utolérte őt is a világgazdasági válság és hét évre parkoló pályára került.
Csak 1936 körül kezdett újra magához térni, de akkor annyira, hogy a rá következő évben már a párizsi világkiállításra három pompás színes vásznat készített, amelyek egy-egy fal nagyságúak voltak. Ezek a francia technológiát ünnepelték azzal, hogy repülőgép motorokat, propellereket és pilótafülkéket ábrázoltak. E művei megjárták később Madrid, Barcelona és Németország múzeumait. Aztán meghalt 1941-ben férje és Sonia onnantól kezdve már csak a festészetnek élt.
1951-től sorra nyíltak meg kiállításai szerte a világon. 1964-ben ő lett az első élő nő, aki kiállítást kapott a Louvre-ban. 1975-ben hatalmas retrospektív kiállítást rendeztek műveiből és megkapta a Francia Becsületrendet. Sonia Delaunay hosszú és tartalmas életét 1979-ben fejezte be Párizsban 94 korában.
Munkáiból inspirálódott Mondrian és Andy Warhol is. 2015-ben a londoni Tate Modern múzeumban nyitottak neki kiállítást. A DSquared2 2015 tavasz/nyár kollekciójában volt látható a kifutón a legutoljára Sonia töretlen hatása.
