13 éves voltam, mikor megismerkedtem Annéval. Igaz, csak a naplóján keresztül. Nem hiszem, hogy önszántából valaha megmutatta volna nekem legféltettebb gondolatait. Én mégis úgy ismerem őt, mintha barátnők lettünk volna.
Anne Frank ma lenne 90 éves.
Anne Frank egy német-zsidó családban született 1929 június 12-én Frankfurt am Mainban. A Frankok már generációk óta ott éltek, de Anne már nem nőhetett fel ott, mert Hitler tett róla, hogy a zsidóknak menekülni kelljen. Anne mindössze négy éves volt, mikor a Führer hatalomra került és családja átköltözött Amszterdamba. Mikor már látszódott, hogy ki fog törni a II. világháború a család el akart menekülni Angliába, majd Amerikába, erre azonban már nem volt lehetőségük, maradniuk kellett ott, ahol voltak.
a Frank család
Jöttek a tilalmak és a zsidó nép üldözött lett. Nem mehettek este 8 után ki az utcára, sárga csillagot kellett viselniük, külön zsidóknak fenntartott boltokba és iskolába kellett járniuk, végül a tömegközlekedési eszközöket sem vehették már igénybe. Anne persze a maga 11 évével érzékelte és megsínylette mindezt. Mégis, igyekezett úgy viselkedni, mint minden vele egyidős lány. Mindig mosolygott, pedig belül zokogott, de nem akarta a szüleit terhelni azzal, hogy bár hódolója akadt nem kevés, barátnője nem volt egy sem, így nem tudta megosztani senkivel sem érzéseit.
Mikor a világháború kitört a család sorsa egyre rosszabbra fordult. A németek megszállták Hollandiát és Anne egyre többször hallott zsidókról, akik behívót kaptak és eltűntek. Volt, aki menekülni próbált, volt, akit elhurcoltak koncentrációs táborba. Várható volt, hogy ők is sorra kerülnek, ezért Anne apjáék elkezdtek gondolkodni, hogy hova is rejtőzzenek?
A hollandok közt voltak jó barátaik, akik segítettek nekik. Hónapokon keresztül terveztek és kialakítottak egy komplett kis lakást, Anne apjának munkahelyén a hátsótraktusban. 1942 július 5-én aztán Margot, Anne nővére behívót kapott. Azonnal szedelőzködnie kellett a családnak és másnap reggel beköltöztek rejtekhelyükre.
Peter Van Daan
Anne naplója nyomán pontos képet kapunk arról, hogyan élte meg egy kamaszlány a félelmet, a bezártságot, a reményt, a szerelmet egy ilyen helyzetben. Mert Anne megtalálta abban a két évben is mindezeket. Cserfes és szókimondó természete vele nőtt, miközben írói tehetsége is szépen fejlődött. Együtt izguljuk vele végig – bár jól tudjuk mi lesz a vége- az inváziót, hogy felfedezik-e őket, s kit választ Peter – Van Pelsék fia (a naplóban Van Daan néven vannak írva).
S bár nagyon szeretnénk, hogy jó vége legyen a történetnek, a külső személő számára bohócnak tűnő tinédzser lelke kettészakad. Nem érti őt senki, nem lát bele gondolataiba, csakis azok, akik olvassák sorait. Soha nem mondta ki azt, amit leírt, nem lehetett belőle író/újságíró és nem láthatta már azt sem, hogy egy egész világ issza és rendül meg naplójától. Utolsó bejegyzésében azt írja: „Állandóan keresem a módját, hogyan lehetnék olyan, amilyen lenni szeretnék, és lennék is ha…. nem volnának mások is a világon.” Nem találta meg a módját, csak Kitty ismerte titkát.
1944 augusztus 4-én a Zöldrendőrség betört a búvóhelyükre és Anne-t és családját, a Van Pels családot és Fritz Pfeffer fogorvost elhurcolták. Anne anyjával és nővérével a bergen-belseni haláltáborba került, ahol fél évvel később elhunyt 1945 márciusában- két hónappal Hollandia felszabadítása előtt. Két holland segítőjük Miep és Elli a földön szétszórva találták meg naplóját feldúlt rejtekhelyükön. Az egész családból csak Anne apja, Otto Frank élte túl a megpróbáltatásokat, akinek jóvoltából ismeri ma a világ Anne Frankot és naplóját.
Kommentek