1815-ben Indonéziában óriási pánik tört ki. A Tambora vulkán már évek óta füstöt eregetett, földrengések rázták meg időnként a tájat, mégis megrendített mindenkit, mikor kitört. Igaz, a megváltozott politikai helyzet- a holland fennhatóság alól brit kézre került Jáva szigete- is izgalomban tartotta a vidéket. Éppen ezért, mikor egy hatalmas robaj rázta meg a szigetet, a hatóságok – ágyúdörgésnek vélve a hangokat- a kikötőbe küldték katonáik, hogy vízre szálljanak és visszaverjenek egy lehetséges kalóztámadást.
Aztán nem kellett senkivel sem hadakozniuk és ők visszavonultak. A vulkán még nem adta ki magából minden dühét ekkora. A bennszülöttek azt suttogták emberáldozatot kellene bemutatni, hogy megnyugodjon a vulkánisten. Ezt azonban mindenki csak babonának tartotta, még öt nappal később is, 1815 április 10-én, mikor 110 köbkilométer láva öntötte el Sumbawa szigetét, ezzel megbolygatva a Föld éghajlatát.
A nyár nélküli évként a történelemkönyvekbe kerülő dátum e vulkánkitörés következménye volt. S senkinek ne legyen kétsége, ez a klímakatasztrófa mindenre kihatott. Például két hónappal később, Napóleon megbukott. Ennek oka részben a vulkánkitörés volt, mert már 1815 júniusában monszunesők árasztották el Belgiumot, így a Waterlooi csata csúfos kudarca is –részben- ennek következménye.
Az sem elhanyagolható tény, hogy Indonéziában egy év alatt több, mint 70.000 ember halt meg. Az írek, a skótok a németek éheztek, az emberek fellázadtak. Káosz uralkodott mindenhol, s az emberek meglepődve vették tudomásul, hogy a Nap vörös színben pompázik és köd borul a Föld egy részére. Ráadásul nyáron hó esett Amerika északkeleti részén és Magyarországon is barna hó esett.
Előfordultak olyan helyek, ahol 35 fokról fagy közeli állapotra zuhant vissza a hőmérséklet nappalról éjszakára váltva. Az éhínség miatt sok ember elhagyta élőhelyét, hosszú vándorútra indultak, hogy találjanak olyan helyet, ahol van víz és étel. Amerikában a nyugati területeket ekkor kezdték felfedezni, ugyanis rengeteg helyen okozott gondot a belvíz, az árvíz, a termés megrohadt. S ha mindez még nem lett volna elég, tífuszjárvány is kitört.
A megváltozott életviszonyok új megoldásokat sürgettek, amelynek egyik következménye a Karl Drais által feltalált velocipéd – a mai kerékpár előfutára- lett, aminek nyomán a futószalagokat is gyártani kezdték hamarosan.
Az irodalomra is kihatott persze ez a furcsa év. Mary Shelley például ekkor kezdte írni a Frankensteint unalmában, mert nem lehetett kirándulni menni, minden sötétbe borult. Lord Byron Sötétség című verse is ebben az évben történtekről született:
„ Álmot láttam, s nem álom volt csupán.
Kihúnyt a fényes nap, s a csillagok
Az örök térben vaksin tébolyogtak
Reggel jött, ment, jött –
s nem hozott napot…”
Vagyis elmondhatjuk, hogy a Föld gazdálkodóit, nemeseit, hadvezéreit, feltalálóit és íróit egyaránt befolyásolta a Tambora vulkán kitörése.
