„Szerelmem a színpad iránt olyan nagy, hogy ha újból születnem kellene, újra csak színésznő lennék. De úgy szeretném ezt, hogyha a születésem pillanatában mindjárt hetvenéves lehetnék, és anyaszerepekkel kezdhetném pályafutásomat, s úgy fiatalodnék fokozatosan vissza.”
Rendkívüli alázattal élt a színháznak. Hét évesen rikkancsként rótta Nagyvárad utcáit. 9 évesen már játszott. Élete során majdnem 200 darabban, több mint 50 filmben és 27 tévéjátékban szerepelt. Színésznőnek született, akiben óriási volt a szeretet a szakmája iránt.
Dayka Margit néven született 1907 október 13-án, Nagyváradon. Nevében az y betűt később j-re váltotta. Édesapja egy bohém életű balettmester volt, anyja egy egyszerű parasztasszony. 12 testvére volt, s mivel az apa nem bizonyult jó családfőnek így a gyerekeknek is dolgozniuk kellett.
Margit már 7 évesen rikkancsként dolgozott, s abban a kegyben részesült, hogy tőle vásárolta Ady Endre reggelente az újságot. Persze azért járt iskolába is, de az apácákkal nem egyezett. Egyszer megpofozták, ő reflexből visszaütött és az apácák kitessékelték az iskolából. Másik iskolába ment, s Krúdy Gyula és Móricz Zsigmond műveit tanulmányozta.
9 évesen a Nagyváradi Színház jegypénztárosának azt mondta: „Néni kérem, én úgy szeretnék színésznő lenni!” – s a pénztárosnak megesett rajta a szíve. A rendező eljátszatta vele a liftes fiú szerepét egy operettben, majd elküldte a kolozsvári színiiskolába ingyenes tanulónak. A János Vitézben már Kis Manyival játszott. Aztán 15 évesen meg is kapta élete első szerződését a Nagyváradi Színháztól.
Magyarországi színi karrierjét Hódmezővásárhelyen kezdte. Az első napján a Fekete Sas nevű vendéglőben meghallotta amint Kovács Károly nagy hangon kiosztja egy kollégájukat, aki a rendezőt szidta. Margitnak annyira megtetszett e vehemencia, hogy rögtön át is ült Kovács asztalához. Együtt töltötték a napot, majd nemsokára összeházasodtak.
Nem éltek fényűző életet, mert akkoriban egy színésznőnek magának kellett megvásárolnia fellépő ruháit. El lehetett dönteni Margitnak, hogy esznek, vagy megcsináltatja kosztümjeit. Egy évre a miskolci majd a szegedi színházba szerződött, ahol egy kicsit jobb lett a helyzetük. Sajnos azonban nem annyira, mint kellett volna, mert eladósodtak, s mikor a Vígszínház állást ajánlott Margitnak és Kovácsnak, fájó szívvel, de el kellett fogadniuk pedig ő azt mondta: „Ha hiszik, ha nem nekem ma is a vidéki színház az ideálom. Ott általában élénkebb és változatosabb az élet, pezsgőbb a légkör.”
Pesten aztán tárt karokkal fogadták. Gyakorlatilag az első szerepével a kritikusok és a közönség is a szívébe zárta őt. Naivát, szubrettet, kegyetlen nőt, idős asszonyt kiemelkedőn játszott. 1932-ben megkapta első filmszerepét is Páger Antal oldalán a Piri mindent tud című filmben.
Kapta is a titokzatos leveleket hódolóitól eztán. Köztük volt egy, aki fiatal kora óta küldözgette neki minden héten a levelet, de nem tudta a szignót kiolvasni. Móricz Zsigmond Kis madár című darabjának bemutatóján aztán kiderült, ki is az a kiolvashatatlan nevű hódoló, mert az író a színészeknek szokása szerint egy-egy dedikált könyvet ajándékozott virág helyett. Mint kiderült Móricz az összes próbán figyelemmel kísérte Margitot, s minél többet látta játszani, annál több lehetőséget látott meg a Margit által játszott karakterben, így frivolabbra írta át számára a szerepet.
Barátság szövődött kettejük közt, s talán valami több is. Senki nem tudja biztosan, hogy a vonzalom csak két kisebbrendűségi érzéssel küzdő ember lelki kötődéséről szólt-e vagy valami többről is. Az biztos, hogy sokszor kísérték egymást haza, megismerkedésüktől kezdve…
Hogy mit szólt ehhez Margit férje nem tudni. Házassága már megromlott ekkoriban, mert magához vette az édesanyját, s kettejük kötelékébe Kovács már nem tudott részt venni. Elváltak, majd Kolczonay Ervin filmproducerrel költözött össze Margit. Jött a háború, a producer kiszorult Rózsadombi villájukból, mert Margit sok zsidó embert bujtatott ott.
A háború után szerelembe esett Baktay Ervin színészkollégájával, majd az ukrajnai háborús fronton járt Karády Katalinnal, hogy szórakoztassák a katonákat.
Makláry Zoltánnal
A műsor után egy katonatiszt Lajtos Árpád odament hozzá, hogy megkérje kezét. Margit kitért előle, a férfi pedig hadifogságba került, majd itthon is még hét év fegyházra ítélték. Dajka Margit 1951-ben Érdemes Művész, 1952-ben Kossuth-díjas majd 1953-ban Kiváló Művész lett.
Aztán első találkozásuk után 13 évvel felbukkant újra nála a katonatiszt, hogy megint megkérje a kezét. A színésznő ismét kitért előle, mondván, most előadása lesz, de ha holnap is aktuális az ajánlat hozzámegy. Lajtos Árpád visszament, s ők harminc évig együtt éltek.
Ekkor már Margit képes volt megszakítani a próbákat csak azért, hogy férjét meleg ebéddel és vacsorával várja otthon. Ennek az lett vége, hogy 1964-ben távozott a színházból, mert nem tudta összeegyeztetni a munkáját a magánéletével. Innentől kezdve főként filmeket vállalt. Olyan klasszikusokban játszott, mint a Szinbád, a Liliomfi és az Oscar-díjra jelölt Macskajáték. 1967-ben megkapta a Magyar Filmkritikusok díját is. Persze játszott színházban is tovább, de már jóval kevesebbet.
Idős korában még megkapta Bors néni szerepét Nemes Nagy Ágnes mesejátékában is amolyan jutalomjátékként. A gyerekek imádták, s ő is boldog volt, mert végre nem keserű, gonosz vénasszonyt kellett játszania.
Ekkor már romlott az egészsége, hiszen nagy dohányos volt. A rák megtámadta tüdejét egyre gyengébb lett. A kórházban már csak az akkor szintén nagyon beteg Ruttkai Évát engedte be kollégái közül. Férje fogta kezét, mikor örök álomra szenderült 1986 május 24-én.
Kommentek