Melletted igazi önmagam lehettem. Kinyíltam és nem féltem, hogy mit gondolsz majd, ha érzéseimet kontrollálatlanul feltárom neked. Nem is tudod, milyen felüdülés volt, hogy nem kellett erősnek mutatkoznom, amikor darabjaira hullott szét világom.
Melletted az lehettem, akinek születtem, mert azzal, hogy elfogadtál, feloldottál bennem minden ellenállást az élettel szemben.
Bármit elmondhattam, ami a szívemet nyomta. Nem kellett megfelelnem neked, mert nem volt velem szemben elvárásod. Szívemről lepattintottad a lakatot, testem könnyebbé vált. Szinte lebegtem, mert feltétlen szereteteddel szárnyakat adtál.
Most már nem vagy velem egy ideje, de még mindig hiányzol. Talán azért, mert hozzád kötöm önmagam legtisztább képét, amit tükrödben láttam. Éppen ezért, még mindig felbolygatja lelkem, ha találkozunk.
Melletted pillanatok alatt az a felszabadult lény leszek megint, aki tiszta szívből szeretett.
Bárcsak magammal tudnám vinni azt a lángot, nélküled is, hogy végre önmagam elfogadva szabadon éljek! Mert tudod sokszor kívántam már hogy ne emlékezzem arra: Melletted miden más volt… mert hozzám kötött a szíved.
Kommentek