Három évesen már nagyapja könyvtárát bújta. Nyolc évesen anyjának könyörgött, hogy fiúruhába öltöztetve küldje el őt iskolába. Óriási tudásszomja volt, minden érdekelte. Felháborította, hogy egy nő nem tanulhat, így aztán addig ügyködött, amíg ma már az első mexikói feminista költőnőként ismerjük.
Sor Juana 1651-ben született egy kreol anya és egy spanyol apa törvénytelen gyermekeként. Három évesen megtanult olvasni, így megismerkedett tüzetesen az irodalommal, az orvostudományokkal és a filozófiával. Mikor 15 éves lett felfigyelt szépségére Antonio Sebastion de Toledo márki, aki a királyi udvarba invitálta. 4 évig élt társalkodónőként, majd mikor feleségül kérte a márki, nemet mondott, mert tanulni akart.
Bevonult a Karmelita Rendbe apácának, ahonnan egy évvel később a Jezsuitákhoz ment. Ott már saját könyvtára lett cellájában. Nyugodtan művelődhetett és írhatta költeményeit, miközben a növendékeknek zene és drámaórákat adott. Kapcsolatot épített tudósokkal is a királyi udvarból, mert óriási magángyűjteményében archiválta az Új Világ tudományos és zenei cikkeit.
Miután 1680-ban megérkezett az Új Világ alkirálya és alkirálynéja Mexikóba pártfogásukba vették, ami óriási szabadságot jelentett számára. Sor Juana sok szerelmes költeményt írt az alkirálynénak, bár arról nincs semmi a krónikákban, hogy érzései viszonzásra találtak volna. Az biztos, hogy nyolc éven át a királyi udvar nem hivatalos költőnője volt, aki nem sok vallásos és misztikus verset írt. Ellenben több morális kérdéssel foglalkozó szatirikus drámát és verset alkotott, ami nem pont egy apácára vallott.
Volt, mikor egyenesen a tudás forrásaként tekintve írt a nőkről, míg más költeményeiben azt nehezményezte, hogy a férfiak nem örülnek, ha egy nőt az intellektusa vezérli. Majd egyik legjelentősebb vallási drámájában a keresztény és azték vallást elegyítette. Az álomban a lélek tudásáról értekezett. Eljutott odáig, hogy Spanyolországban és Mexikóban már ismert lett életében.
A Jezsuita Rend főnökéhez is eljutott a híre, aminek meg is lett az eredménye. Ám addig, amíg Sor Juana az alkirály pártfogását élvezte nem tehettek ellene semmit. Aztán 1688-ban elhagyták pártfogói a várost, s a jezsuiták kényszeríteni próbálták, hogy írás helyett inkább a vallásos tanulmányaiban mélyedjen el. Ekkor visszavonult, de 1691-ben írt egy értekezést a nők a tudáshoz való jogáról.
Innentől kezdve aztán mindenféle akadályt gördítettek elé, hogy ne tudjon se írni, se más tudósokkal és hatalommal rendelkező emberrel beszélni. Végül eladta könyvtárát és annak árát a szegényeknek adta. Mint akkoriban sok apáca, ő is ápolónővé vált, mikor a pestis elkezdte szedni áldozatait. Egy évvel később elkapta a kórt. Mindössze 44 évesen volt ekkor.
Forrás: Sor Juana Ines de la Cruz Selected works
Kommentek