Vajon milyen érzés, ha az ember élete párjának nem tudja teljes egészében megmutatni alkotását? Ha a világon mindenki használja szerkezeteit, csak szíve hölgye nem? Alexander Graham Bell ugyanis egy olyan asszonyt szeretett és vett el, aki siket volt. Így hiába találta fel a telefont, a fotofónt – ami a fénynyalábon vitte át a hangot -, a grafofont- ami a gramofon tökéletesített verziója volt –, mindezt neje Mabel csak láthatta, megérthette a működési mechanizmust, de hallani e csodákat sosem volt szerencséje.
Persze a szerelem minden korlátot ledönt és ez náluk hatványozottan igaz. Hiszen Mabel nem azért szerette Bellt, mert nagy feltaláló, s híres volt. Őt a gyengéd, szerető férfi nyűgözte le, a személyiségével és jellemével. Graham pedig rajongott a nőért, akit nem tántorított el semmiféle akadály, s aki inspirálta is őt, hiszen miatta találta fel a halláskárosultság mérésére alkalmas eszközt is.
Alexander Bell, Mabel és lányaik
Mabel 5 évesen skarlátos lett és a betegség szövődményeként elvesztette hallását. Ezért aztán nehezen is vette tudomásul, hogy innentől számára néma a világ. Azért küzdött, és az elsők között volt, aki megtanult szájról olvasni, azon túl, hogy a jelbeszédet is elsajátította. Akkoriban úgy vélték, ha valaki ilyen korán veszti el hallását, sosem fog tudni beszélni. Mabel erre rácáfolt, beszélni is tudott, sőt, érdekelni kezdte az algebra is.
Egy rendkívül intelligens lány lett, így az elsők között volt, aki normál iskolában tanulhatott siketként.
Egyedül az artikulációja szorult tökéletesítésre, így került egy barátnője által Bellhez. Ő ugyanis siketnémákat oktatott, ugyanúgy, mint apja is. Bár először nem nagyon szimpatizált vele a nő, ez később megfordult. Mire befejezték beszédképességének javítását, szerelembe estek, s mikor Bell bemutatta találmányát, Mabel már fogta kezét és terelte őt a siker útjára.
A nő nélkül sosem vitte volna el Bell a philadelphiai kiállításra a telefont. Mabel ugyanis tudta nélkül vette meg a jegyet kettejük számára, mert Alec –ahogy a nő hívta- nem akarta két hétre magára hagyni diákjait. Az asszony nem hagyta, hogy Bell kihagyja ezt a soha vissza nem térő lehetőséget, és milyen jól tette! Alexander Graham Bell lett a telefon feltalálója, ezzel mindössze pár órával lekörözte Elisha Gray fizikust, aki ugyanúgy feltalálta a „messzehallót”.
Alec és Mabel Kanadában
Hamarosan elismert és gazdag lett és elvette Mabelt, aki előbb két fiút –akik pár hónaposan meghaltak -, majd két lányt szült és nevelt fel neki. Közben üzletasszonnyá is kinőtte magát. 1877-ben megalapították a Bell Telephone társaságot, amelynek anyagi kérdéseit ő intézte.
Rendkívül jó csapatot alkotott Alec és Mabel, bár a nő sosem hallott újra, azért egymás nyelvét így is jól megértették, s azon kevés híres házaspár egyikei, akik egész életükben boldogságban éltek.
Mabel büszke volt férjére, aki azon ügyködött, hogy jobbá, könnyebbé tegye az emberek életét. S bár a telefon a legismertebb találmánya még sok más szerkezetet alkotott meg. Ezek közül teljes egészükben élvezhette Mabel is, sőt, az ő ötlete alapján készült az emberek szállítására alkalmas sárkány és szárnyashajó életük vége felé. Annyi pénzük lett, hogy az asszony egy botanikus kertet is létrehozott, s Kanadába a hegyek közé költözhettek.
Hogy mennyire összetartozott e két ember, s milyen gyengéd érzelmekkel viseltettek egymás iránt leveleik és naplóbejegyzéseik bizonyítják. Na meg az, hogy mikor Bell 1922 augusztusában elhunyt az asszony annyira beteg lett, hogy már szájról olvasni sem tudott. Hasnyálmirigy rákot kapott, s fél évvel később 1923- januárjában követte Bellt. A kanadai hegyek közt fekszenek azóta egymás mellett, csöndben és békességben…
Kommentek