A Franciaországgal vívott 100 éves háború és a fekete halálban elhunyt 2 millió ember igencsak meggyengítette Angliát 1453-ra. Az pedig nem igazán segített rajtuk, hogy egy fizikailag és szellemileg is gyenge férfi, VI. Henrik ült a trónon. Igaz, felesége, Anjou Margit viselte a nadrágot helyette. De a harminc éves Rózsák háborúját nem tudta megakadályozni ő sem.
Mikor 1422-ben VI. Henrik került a trónra mindössze 9 hónaposan, igencsak zúgolódott Anglia népe. Főleg egy másik nemesi család, akik ugyanúgy leszármazottai voltak III. Eduárdnak, mint a királlyá koronázott gyermek családja. A York- és a Lancaster-ház háborújára mégis, csak akkor került sor, mire Henrik felcseperedett. Igaz, addig a 100 éves háború lekötötte őket.
Aztán 1453-ban, mikor a közös ellenség a francia nép győzedelmeskedett Jeanne d’Arc vezetésével, VI. Henrik teljesen megőrült. Ekkor már egyébként is mindenki gyengének és ügyetlen kormányzónak találta őt, s helyére a yorki Richardot tették meg a királyság őrzőjének. Ő gyorsan belehelyezkedett a hatalommal járó életbe. Nem számított rá, hogy Henrik elméje kitisztul – pedig így történt- és felmenti őt az uralkodással járó terhek alól.
Persze erre válaszul a York-háziak polgárháborút indítottak.
A köztudottan békés természetű VI. Henrik három év után aztán előállt egy ajánlattal. Már csak azért is, mert az emberi veszteség már jelentős volt, s egy idő után már mindenki elfáradt. Egy régóta ismeretes hagyomány rítusára kérte fel a York-háziakat, amivel úgy képzelte megoldhatja a problémákat. Az ellentétek kibékítése jegyében ugyanis már évszázadok óta hagyomány volt egy úgynevezett szeretetnap, amikor a jobbágyok, ellenségek, kisebb nagyobb verekedések, pereskedések, összetűzések után baráti jobbot adtak a vitapartnerüknek, ezzel mutatva, hogy felülemelkedtek a sérelmeiken. Henrik úgy gondolta egy polgárháborút is el lehet ezzel intézni.
Megüzente hát tervét a York-háziaknak, akik elfogadták a javaslatot. Egy színpompás, ám igencsak álszent mulatság kezdődött 1458 március végén.
Több száz lord és nemes gyűlt össze a westminsteri apátság előtt. A nagy eseményre egész London fel lett díszítve. A jobbágyok is kicsípték magukat az alkalom tiszteletére. Elegük lehetett már a háborúkból, civódásokból, remélték a békemenet mindennek véget vet. Na meg persze meg kellett nézniük azt a szürreális eseményt is, ahogyan az esküdt ellenségek teljes harci díszben kézen fogva sétálnak át London utcáin, a Temze nyugati partján, hogy aztán a Szent Pál székesegyházhoz érkezzenek.
Ahogy várni is lehetett a York- és a Lancaster háziak és pártolóik mosolyt erőltettek az arcukra, s igyekeztek jó képet vágni a szeretetnaphoz. Persze azért arról suttogott a nép közben vajon mi vihette rá a York-háziakat erre a bájsétára. Sokan trükköt sejtettek, de igazából csak annyi történt, hogy a nagy dínomdánom és látványos szeretetnapi séta után VI. Henrik visszavonult, mert elméje ismét nem volt teljesen tiszta, s Anjou Margit uralkodott tovább.
Na, nem sokáig, mert a szeretetnapi békemenet után két hónappal egy York-házi earl megszegte a békét. Kalózkodni kezdett az egyetlen angol kézen maradt részen, Calais partjainál. Margit őt és más (elvileg) York-ház párti nemest árulás vádjával lefejeztetett. Ezzel a látszólagos béke megszűnt, s a rózsák háborúja még 20 éven át folytatódott tovább…
Kommentek