Született Stratford-upon- Avonban, élt 52 évet. Vannak életéből szakaszok, amelyekről alig tudunk valamit, vagy inkább semmit sem. Shakespeare nevét mindenki ismeri. A Rómeó és Júlia, a Hamlet, a Lear király, A sok hűhó semmiért, A makrancos hölgy, A tévedések vígjátéka és a Vihar című darabjai halhatatlanná tették. Rengeteget dolgozott. Sokat élt, s meglehet olykor más tollával is ékeskedett.
Egyes feltevések szerint nem minden neki tulajdonított mű az ő alkotása, de legalábbis voltak társzerzői. Vannak, akik odáig merészkednek, hogy azt is megkérdőjelezik egyáltalán írt-e valamit. Na persze, akinek a neve és művei ennyire ismertek mindig támaszt kétséget is az emberekben. Hogy lehet az, hogy egyesek alig bírnak magukból egész életük során egy verset, egy könyvet kisajtolni, ő pedig ontotta magából a szonetteket, a drámákat?
“Az ember ember: még a legkülönb is hiányzik olykor.”
A kérdés nyitva marad, de ha belegondolunk pontosan ebben az időszakban élt Leonardo da Vinci is. Miért ne lehetne, hogy 500 évente születik egy-egy zseni az irodalom, a tudomány a művészet területén? Na de visszatérve Shakespeare-re, annyit tudunk róla biztosan, hogy 18 éves korában elvett egy nála nyolc évvel idősebb hölgyet, Anne Hathawayt. (Igen, jól rémlik, van egy színésznő is ma ugyanezen a néven, aki azt mondja férje Shakespeare kiköpött mása.)
Az biztos, hogy a drámaíró azért vette el a korabeli Anne-t, mert várandós lett tőle. Becsületbeli ügy volt, s ez akkor is látszott, ha még két gyermekük születetett. Shakespeare ugyanis, mint aki jól végezte dolgát, otthagyta családját szülővárosában és felment Londonba. Majd egy időre eltűnt, feltehetően Olaszországban volt.
“Házasság átka, te!
Mienk egy ilyen tündéri teremtés
És nem mienk a vágya! Tömlöcök
Gőzén tengődő varangy legyek inkább,
Semhogy szemernyit átengedjek abból,
Akit szeretek. Ó, a nagyok átka!”
Ha csak a Rómeó és Júliában nézzük Verona leírását egész biztosak lehetünk benne, hogy ott például járt. S olvasta, vagy látta egy olasz drámaíró Capuletto és Giuolett című színdarabját. Azt aztán megírta ő is, kicsit hozzáadott a történethez, s végül az ő változata állta ki az idő próbáját. Na persze a szerelem amúgy is kedvenc témája volt. Miután magára hagyta a nejét gyermekivel, csapta a szelet nem egy hölgynek Londonban, Velencében, szóval ahol csak megfordult.
Csak élete végén tért haza nejéhez. Békében és nyugalomban töltötték az időt egy kis ideig, mint egy rendes pár. Aztán a neves író meghalt, de szelleme él. Nincs nála közkedveltebb színdarabíró ma sem, még mindig előszeretettel játsszák darabjait világszerte.
“Ha nem járhat, oson a szerelem.”
“Nincs szem, mely arcból kiolvasná a lélek alkatát.”
“Majd szeretsz? Én most szeretlek,
most vagy itt, hát most ölelj meg,
a jövő sötét világ.
Késlekedsz még? jőjj csak szépen,
most csókolj meg Százszorszépem,
Gyorsan száll az ifjuság.”
“A bolond bölcsnek tartja magát, de a bölcs tudja magáról, hogy bolond.”
“Az igazság egy, akárhogy számítjuk.”
