Szeress, nevess, élj szívből! De ne fojtsd el a könnyeid sem, jöjjön, aminek jönnie kell! Ne mutasd mindig magad erősnek, hidd el, semmi értelme! Éld meg a szomorúságot is, ne csak az örömöt, különben beleroppansz a teherbe, amit magadban cipelsz.
Ne emészd magad szavak és könnyek nélkül, mert ezért nem fog senki kitüntetni. Nem kell látványosan hattyúhalált halni, de igenis mondd ki, ami fáj, hogy elkezdhess gyógyulni! Ne törődj a társadalmi normákkal, akár férfi, akár nő vagy, jogodban áll az érzelmeidnek hangot adni. Muszáj az érzéseid megélni, hogy aztán szíved sebei beforrjanak végül.
Ha valakit szenvedni, elmenni látunk, az fáj és meg kell gyászolni. Düh, tagadás, beletörődés, elfogadás és elengedés – ezt mind meg kell élni! Ne félj, ha érzelmeid nem tiszták még neked sem, mert akkor is van létjogosultságuk, ha nem tudod mi az egyelőre. Csak engedd, hogy mások megfogják a kezed, amikor segítségre szorulsz és nem tudod már, hogyan élj szívből.
A legnehezebb órákban és percekben úgyis kiderül ki az, aki az elfojtásodat támogatta és ki fogadja el, hogy olykor árad érzelmeid tengere. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha megengeded magadnak, hogy lelked felszabaduljon a fájdalom alól, ami régóta mérgezi életed. Hidd el, nem leszel kevesebb azért, mert nem tudsz mindig mosolyogni és erős lenni. Emberek vagyunk, vagyis halandóak, gyengék és esendőek. A szenvedés a fájdalom, a könnyek ugyanúgy hozzánk tartoznak, mint az öröm és a boldogság. Éppen ezért éld meg érzelmeid, – ott és akkor, amikor kell- azért, mert csak így lehet egészséges a lelked és a tested.
