Ismered a póló történetét? Nem? Nos, akkor itt az ideje, hogy megismerd! Ma ugyan már mindennapi ruhatárunk része, de sokan nem tudjuk, mi miért van rajta. Mert bár véletlenszerűnek tűnik egy-egy logó és felirat, de ez koránt sem biztos, hogy így van.
Na de kezdjük az elején a 19. században! Ekkor kezdték el ugyanis a sima fehér pólót alsó ruházatként használni. Az első világháborúban a katonák alsó neműjeként terjedt el szerte a világon. A második világháború után a kor szívtiprói- Marlon Brando és James Dean- hozta divatba előbb a filmvásznon, majd az utcákon.
Az 1960-as elnökválasztáson a Kennedy fanatikusok találták ki, hogy a pólót politikai pamfletként használják. Elkezdték hát terjeszteni a választók között a Kennedy for President (Kennedyt elnöknek) és J. F. K. feliratokkal ellátott pólóikat, és a dolog bejött. Ezt követően megjelentek a Vietnámi háború ellen tüntetők is a Make Love Not War (Szeretkezz, ne háborúzz) szöveggel ellátott felsőkkel. Na és a feminista mozgalmak a Feminist&Proud (Feminista és Büszke rá) és a Future is female (A jövő nőnemű) feliratos pólóikkal.
A hatvanas évek közepétől reklám és politikai felületként használták rendszeresen a pólókat. Aztán Andy Warhol 1964-ben együttműködve a Bianchini Galériával megnyitotta New Yorkban a The American Supermarket nevű boltot, ahol Andy Warhol bevásárló szatyrokat, Richard Artschwager által tervezett konzerveket lehetett vásárolni, (amiknek fedőcímkéjét ő tervezte meg) néhány dollárért. Warholnak köszönhetjük a Marilyn Monroe-hoz hasonló híres emberek képeit pólóinkon. Artschwager pedig a konzerv, az ananász és egyéb hétköznapi dolgok pólókra nyomtatásáért a felelős.
A hetvenes években Vivienne Westwood a punk mozgalom megszületésekor a brit királyi családra tekintve provokáló témájú ruhákat tervezett (pl. az ikonikus póló, amin Erzsébet királynő látható száján a God save the queen- she ain’t no human being felirattal) ( Isten óvja a királynőt- ő nem emberi lény). Ruháit a Sex Pistols népszerűsítette, nagy közmegbotránkozást keltve például a pedofília feliratú pólóval. Westwood akkor úgy nyilatkozott erről, hogy a cél az volt, hogy a tabutémákról lehessen végre beszélni. A Destroy (Pusztíts) feliratú póló – ami szintén nagy port kavart- is ezt a célt szolgálta, mert az akkori hatalom elnyomása elleni tiltakozás volt. S bár Westwood egy szűk szubkultúra képviselői részére akart tervezni, ruháit sokan másolják és hordják napjainkban is.
Őt követte a nyolcvanas években Katharine Hamnett, akit mélyen megérintett a buddhista filozófia. Első sikeres pólója a CHOOSE LIFE (Válaszd az Életet) volt, amit a kapitalizmus szörnyetege elleni protestálásnak szánt. A pólóját a Wham! és Boy George viselte elsőként, ami által aztán egy csapásra híres lett. Ez persze nem volt hátrány, mert ő olyan ügyek mellett akart kiállni, mint a környezetvédelem, a nukleáris energia általi veszélyek és a demokrácia hiánya.
A nukleáris rakéták Angliába való telepítése elleni tiltakozásként tervezte meg a nagyon hosszú pólót, amelynek felirata: 58% DON’T WANT PERSHING (58°% nem akar pershing rakétát). Az ikonikus fotó, amelyen Thatcher csodálkozik rá a modell által viselt pólóra és annak szövegére óriási hatással lett Hamnett további karrierjére. 2008-ban a H&M divatháznak tervezett organikus pamut pólót Stop and Think (Állj meg és gondolkozz) felirattal, hogy az olyan súlyos betegségekre hívja fel a figyelmet, mint az AIDS is. Az ő nevéhez köthető az egyik legnagyobb sportmárka szlogenje a Just do it is.
Ugyanabban az időben, amikor Hamnett pólói az üzletekbe kerültek, a művészvilág is előállt a maga szlogenjeivel. Barbara Kruger és Jenny Holzer szlogenjei kritikai kinyilatkozásokat tartalmaztak. Ilyen volt például Kruger: Your body is a battleground (Tested egy csatatér) és Kruger: Abuse of power comes as no surprise (A hatalommal való visszaélés nem meglepő) feliratos pólói, amelyek a szexuális elnyomásra, a feminizmusra, a fogyasztói társdalom milyenségére akarták felhívni a figyelmet.
Kruger mindezt csak fekete-fehér pólókra korlátozta, ám Holzer ennél tovább ment és aforizmáit elkezdte terjeszteni fákon, táblákon, graffitikként buszmegállókban és óvszer csomagolásokon, sőt egyszer még a Times Square hirdetőtáblájára is felkerült egy szlogenje. Mikor 1982-ben feliratos és kedvencekkel nyomott pólóival az öt évente megrendezett Documenta kiállításon vett részt, találkozott Stefan Eins graffiti művésszel. Miután megegyeztek abban, hogy a graffiti is művészet, beemelték azt a köztudatba, és ruhákra is elkezdték azokat nyomtatni.
A póló fejlődésével párhuzamosan fejlődött a pop-art és minimal art is. A nyolcvanas évek közepétől a póló maga már nem volt fontos, helyette az az üzenet lett az, amit közvetített. Ennek köszönhető, hogy a 21. századra megszületett egy új generáció, akik kiállnak pólóikon egy üzenettel a nyilvánosság elé. Miközben a divatot is újraírják, úgy, hogy abban, mindig van egy csipetnyi retro is.
Kommentek