Obszcén, szókimondó a megalkuvást hírből sem ismerő figura volt. Vulgáris nyelvezete miatt egy alkalmat kivéve sosem kapott irodalmi díjat. Majdnem 50 éves volt, mikor csak az írásból meg tudott élni. Mégis 5300 verset és mintegy 60 könyvet publikált élete végéig.
Henrich Karl Bukowski 1920. augusztus 16-án született a németországi Andernachban.
Apja katona volt az első világháború alatt, így találkozott anyjával. Miután megszületett szerelmük gyümölcse, aztán átköltöztek az Egyesült Államokba. A kicsi Charlest sokszor elverte apja, minden apróságért. S ha mindez nem lett volna elég, pattanásos arcáért sokat csúfolták osztálytársai is. Egyetlen barátja volt csak, akivel tinikén felfedezte az alkohol bódító örömét.
Másik támasza és kiútja az apja általi terrorból, az írás lett. Ez azonban annyira nem tetszett szülőjének, hogy mikor megtalálta fia írásait elüldözte azt otthonról. Pedig Charles beiratkozott az egyetemre, hogy újságírást és angol irodalmat hallgasson. De két év után abbahagyta, igaz, jött a második világháború, amiben ő egyáltalán nem akart részt venni.
Meg is szökött a sorozás elől, de persze elfogták. 17 napra börtönbe zárták, aztán elmegyógyászati vizsgálatnak is alávetették, ahol „korlátozottan alkalmasnak” ítélték a szolgálatra. Charles így nem került át Európába, hanem polgári szolgálatot látott el. Egy postahivatalban kapott munkát. (Később erről azt nyilatkozta, élete legkeservesebb három éve volt.)
Pedig közben volt ideje írni is és két alkalommal egy-egy írása megjelent a Story magazinban (nem, nem abban, egy normális irodalmi újságban). Bukowski lelkesedése azonban lelohadt, mikor harmadik írását már nem publikálták. Ekkor letette a tollat és tíz évig nem próbálkozott. Helyette levélszortírozóként dolgozott, és ivott, amennyit csak bírt.
Gyomorvérzést is kapott, amivel kórházba került. Az ajtóban megfogadta soha többé nem iszik, de ezt (sajnos) nem tartotta be. Viszont találkozott egy költőnővel, akivel összeházasodott. Született egy lányuk, s feleségének hála Charles újra publikálási lehetőséghez is jutott.
Bár egy éven belül elváltak, Bukowski ontotta magából a verseket. Első kötete 39 éves korában jelent meg, majd szórványosan a hatvanas években már jelentek meg könyvei. Aztán meghalt alkoholmérgezésben első szerelme, ami nagyon megviselte. Minden érzését beleölte írásaiba, amire már egy kiadó is felkapta a fejét. S felajánlotta, hogy havi 100 dollárt folyósít az írónak élete végéig, ha nála publikál.
Charles azon nyomban felmondott a postahivatalban.
Állítólag mindössze három hét alatt megírta alteregója, Henry Chinaski első könyvét, amivel belépett az írók világába. Na persze nem fogadták tárt karokkal, mert története minden volt, csak nem kitaláció. Ráadásul néhol olyan erős obszcén szöveggel ellátott, amely miatt Charles az irodalom peremén maradt. Ez őt különösebben nem zavarta, mert hamarosan így is megkapta „Az év kívülállójának” járó díjat.
Ezután is gyűjtötte tovább szorgalmasan Henry anyagát. Ezért (is) kereste a minél lecsúszottabb nők, prostituáltak társaságát.
Kalandjaiból megszületett a Nők című könyve, amely akármennyire is obszcén és szókimondó, minden szaván érződik, hogy őszinte. Bár sok ellenséget szerzett, de azért csodálói is akadtak szép számmal. Bár ez nem hatotta meg különösebben, de a női rajongóival szóba állt…
Egy idő után aztán mégis felhagyott a skalpvadászattal, ismét meg akart állapodni. Talált is egy nőt hozzá, Lindát, aki el bírta viselni, hogy az alkohol megszállottja.
A hölgy gyógyszertáras volt, így biztosítani tudta számára a minőségi alkoholt és a gyógyszereket. Így, hogy nem égetett szesszel mérgezte magát, az élete egy kicsit meghosszabbodott. Lányával is felvette a kapcsolatot, bár minta apa sosem lett. Aztán egyszer csak nagyon beteg lett…
Az orvosok leukémiát állapítottak meg nála. Abból már nem volt gyógyulás számára. Az alkoholt az utolsó pillanatig nem hagyta el. 73 évesen halt meg az író, akit nem lehet besorolni alkotásaival sehová. Mert bár a beatköltők közé próbálták beszuszakolni, de valójában ő sosem állt ki semmi mellett. Hiszen ő csak azt írta le őszintén, mit érzett, gondolt és tett.
Kommentek