{"version":"1.0","provider_name":"Minden, ami a felsz\u00edn alatt rejt\u0151zik","provider_url":"https:\/\/mystique.cafeblog.hu","author_name":"Boseeka","author_url":"https:\/\/mystique.cafeblog.hu\/author\/boseeka\/","title":"Szomor\u00fa tavasz","html":"

\"06_equilibrium_philosophy\"<\/a><\/p>\r\n

A l\u00e1ny minden porcik\u00e1j\u00e1val a term\u00e9szetbe k\u00edv\u00e1nkozott. Nem v\u00e1gyott m\u00e1sra, csak a sz\u00e9l \u00e9rint\u00e9s\u00e9re orc\u00e1j\u00e1n \u00e9s a friss tengeri leveg\u0151 simogat\u00e1s\u00e1ra. Hallania kellett a tenger morajl\u00e1s\u00e1t. Tudta, most egyed\u00fcl a tenger z\u00fag\u00e1sa az, amit lelke k\u00e9pes meghallani. Sz\u00edv\u00e9ben \u00f6sszet\u00f6rt \u00e1lmok darabjai hevertek szanasz\u00e9t, ami test\u00e9t is gyeng\u00edtette m\u00e1r egy ideje. Er\u0151t kellett gy\u0171jtenie. A term\u00e9szethez kellett fordulnia. Semmi sem k\u00e9pes \u00fagy begy\u00f3gy\u00edtania a sebeket, mint a madarak, a f\u00e1k \u00e9s v\u00edz hangjai- mondta neki egyszer valaki. Semmi m\u00e1s nem \u00e9rhetett el most sz\u00edv\u00e9ig. V\u00e1gyott a term\u00e9szetre. \u00dagy k\u00edv\u00e1nta, ahogyan a szerelmesek k\u00edv\u00e1nj\u00e1k egym\u00e1st, szerelm\u00fck hajnal\u00e1n. Mikor m\u00e9g nem k\u00e9pesek egym\u00e1ssal betelni. Mikor m\u00e9g minden annyira j\u00e1tszm\u00e1k n\u00e9lk\u00fcli.<\/p>\r\n

M\u00e1r nem eml\u00e9kezett r\u00e1, milyen r\u00e9g\u00f3ta j\u00e1tszotta a r\u00e1 kir\u00f3tt szerepet. Nem eml\u00e9kezett arra sem, milyennek is kellene neki lennie. Csak halv\u00e1ny k\u00f6d\u00f6s k\u00e9pek sejlettek fel elm\u00e9j\u00e9ben, hogy mennyire \u00f6r\u00f6mteli \u00e9s mennyire szabad l\u00e9ny volt valaha. Mindig mosolyg\u00f3s arc\u00e1t, most a f\u00e1jdalom \u00e9s m\u00e9ly csal\u00f3dotts\u00e1g r\u00e1ncai keretezt\u00e9k be. S hirtelen vil\u00e1goss\u00e1 v\u00e1lt, hogy nincs benne m\u00e1r semmi sem gyermeki \u00e9nj\u00e9b\u0151l. El\u00e9rkezett az id\u0151, hogy feln\u0151tt\u00e9 v\u00e1ljon. Szomor\u00fa volt ebbe belegondolni. K\u00f6r\u00fcl\u00f6tte m\u00e9g ott hevertek gyermeki l\u00e9t\u00e9nek bizony\u00edt\u00e9kai. \u00c1m lassan tiszt\u00e1ba kellett j\u00f6nnie azzal, hogy \u00e9nj\u00e9nek egy r\u00e9sze, m\u00e1r r\u00e9g\u00f3ta a kibontakoz\u00e1sra v\u00e1r. Hisz \u00e9lt benne egy n\u0151, aki N\u0151v\u00e9 akart v\u00e1lni.<\/p>\r\n

Egy olyan N\u0151, aki lelke m\u00e9ly\u00e9n mindig tudta mit akar \u00e9s v\u00e1r \u00f6nmag\u00e1t\u00f3l \u00e9s m\u00e1sokt\u00f3l. Akinek a c\u00e9ljai vil\u00e1gosak voltak, \u00e9s aki azt is tudta, hogy az \u00fat ameddig az \u00e1lmait el\u00e9ri, nagyon hossz\u00fa \u00e9s v\u00e9gtelen\u00fcl g\u00f6r\u00f6ngy\u00f6s lesz. Sz\u00e1m\u00edtott a k\u00fczdelemre. M\u00e9gis most olyan neh\u00e9znek bizonyult elfogadnia ezt. Nem \u00e9rezte senkinek az oltalm\u00e1t \u00e9s ett\u0151l most r\u00e9m\u00fclt lett. F\u00e9lt az ismeretlent\u0151l \u00e9s f\u00e9lt att\u00f3l is, hogy rossz fel\u00e9 viszi majd v\u00e9g\u00fcl esze. Mert nem volt k\u00e9rd\u00e9s, most m\u00e9g az esze vezette. A sz\u00edv\u00e9t el\u00e1sta egy m\u00e9ly verembe. Nem volt szabad \u00e9reznie. Szerette volna, ha szeretik, de ha valaki igaz\u00e1n szeretni kezdte, megr\u00e9m\u00fclt. \u00c9s ilyenkor mindig hib\u00e1t v\u00e9tett. Nem engedte k\u00f6zel azokat, akik szerett\u00e9k. F\u0151k\u00e9nt azokat nem, akiket \u0151 is olyannyira szeretett. A m\u00falt eml\u00e9kei rettent\u0151 neh\u00e9z k\u00f6vekk\u00e9 v\u00e1ltak, amelyeket el kellett engednie. F\u00e9lt, val\u00f3s\u00e1ggal rettegett, hogy a szeretett szem\u00e9lyt elvesz\u00edtheti, s ett\u0151l m\u00e9g ink\u00e1bb z\u00e1rk\u00f3zott lett. Ink\u00e1bb egyed\u00fcl szenvedett tov\u00e1bb. \u00dagy hitte, \u0151 nem \u00e9rdemli a szerelmet \u00e9s szeretetet. Mindig erre k\u00e9sz\u00fclt, m\u00e1s nem volt elk\u00e9pzelhet\u0151 ebben az \u00e9letben.<\/p>\r\n

Pedig olyannyira \u00f6sszet\u00f6rten fek\u00fcdt a f\u00f6ld\u00f6n akkor m\u00e1r. A k\u00f6vek v\u00e9g\u00fcl \u00f6sszez\u00fazt\u00e1k test\u00e9nek minden porcik\u00e1j\u00e1t. Valaki kiny\u00fajtotta fel\u00e9 kez\u00e9t, egy pillanatra meg is fogta, el\u00e9rte a m\u00e1sik sz\u00edv\u00e9t, de a f\u00e9lelem v\u00e9g\u00fcl gy\u0151z\u00f6tt felette. S ett\u0151l m\u00e9g boldogtalanabb lett. Nem engedett mag\u00e1hoz v\u00e9g\u00fcl m\u00e1r senkit sem. Egyed\u00fcl maradt. Szomor\u00faan \u00e9s v\u00e9gtelen\u00fcl mag\u00e1nyosan. Tudta, ez az \u0151 hib\u00e1ja. \u0150 z\u00e1rk\u00f3zott be. Nem tudta m\u00e1r a r\u00e1 kir\u00f3tt szerepet v\u00e1llalni. S b\u00e1r nem volt beteg, sem \u0151r\u00fclt, a teste \u00e9s sz\u00edve m\u00e9gsem engedelmeskedett neki. Valami v\u00e9g\u00e9rv\u00e9nyesen \u00e1talakult benne \u00e9s k\u00f6r\u00fcl\u00f6tte. Hogy pontosan mi, \u0151 maga se tudta. De valami megv\u00e1ltozott, \u00e9rezte. \u00c9jszak\u00e1i kegyetlen\u00fcl \u00e1lmatlanul teltek, vagy ha m\u00e9gis elaludt \u00fajra \u00e9s \u00fajra furcsa \u00e9s \u00e9rthetetlen \u00e1lmok bomb\u00e1zt\u00e1k elm\u00e9j\u00e9t \u00e9s sz\u00edv\u00e9t. Elveszett ezekben az \u00e1lmokban. V\u00e1gyai k\u00fcl\u00f6nb\u00f6z\u0151 alakot \u00f6lt\u00f6ttek, de vil\u00e1gosan sohasem besz\u00e9ltek. Metafor\u00e1kat kellett megfejtenie. Sz\u00ednek, hangok, illatok j\u00e1rt\u00e1k be \u00e1lmait \u00e9s lelk\u00e9ben m\u00e9ly gy\u00f6keret vert egy \u00e9rz\u00e9s. A szeretet pr\u00f3b\u00e1lt utat t\u00f6rni mag\u00e1nak lelk\u00e9ben.<\/p>\r\n

A szeretet ereje akart gy\u0151zni, az elme felett. Kem\u00e9ny csata volt ez, de a h\u00e1bor\u00fanak a kimenetele, m\u00e9g nem d\u00f6ntetett el. \u00d6nmag\u00e1t szeretni, olyannyira lehetetlennek t\u0171nt. \u00d6nmag\u00e1t elfogadnia m\u00e9g nehezebbnek. Pedig csak ennek a kett\u0151nek egy\u00fcttes l\u00e9t\u00e9b\u0151l hozhatta l\u00e9tre \u00f6nn\u00f6n egys\u00e9ges val\u00f3j\u00e1t. Csak ebb\u0151l a kett\u0151b\u0151l, semmi m\u00e1sb\u00f3l! \u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0<\/p>","type":"rich"}