{"version":"1.0","provider_name":"Minden, ami a felsz\u00edn alatt rejt\u0151zik","provider_url":"https:\/\/mystique.cafeblog.hu","author_name":"Boseeka","author_url":"https:\/\/mystique.cafeblog.hu\/author\/boseeka\/","title":"Az elfogad\u00e1s","html":"

\"meneme\"<\/a><\/p>\r\n

Mi is az elfogad\u00e1s? Az biztos, hogy nem egyen\u00e9rt\u00e9k\u0171 a belet\u00f6r\u0151d\u00e9ssel. M\u00e9g csak nem is a dolgok lenyel\u00e9se az, vagy a keser\u0171 \u00f6nmarcangol\u00e1s, amibe beletartozik az is, hogy m\u00e1sokat vagy a rossz sorsot hib\u00e1ztatjuk, az\u00e9rt ami vel\u00fcnk t\u00f6rt\u00e9nt. Az elfogad\u00e1s valami olyasmi, ami bels\u0151 b\u00e9k\u00e9vel p\u00e1rosul. Az\u00e9rt mert meg\u00e9rtett\u00fck, elfogadtuk, hogy egy dolog, \u00fagy t\u00f6rt\u00e9nt, ahogy, s bel\u00e1ttuk az esem\u00e9nyek k\u00f6zben a saj\u00e1t felel\u0151ss\u00e9g\u00fcnket is. Az elfogad\u00e1s ez\u00e9rt csak felt\u00e9tel n\u00e9lk\u00fclien val\u00f3sulhat meg. Ami az\u00e9rt nem azt jelenti, hogy egyet is \u00e9rt\u00fcnk azzal, ahogy a dolgok t\u00f6rt\u00e9ntek. <\/span><\/p>\r\n

Spiritu\u00e1lis \u00e9s pszich\u00e9s megk\u00f6zel\u00edt\u00e9sb\u0151l levezetve az elfogad\u00e1s sokszor az\u00e9rt nem val\u00f3sul meg, mert \u00e9l benn\u00fcnk egy ellen\u00e1ll\u00e1s. Egy dac, egy csak az\u00e9rt is hozz\u00e1\u00e1ll\u00e1s, ami az eg\u00f3nkb\u00f3l ered, s ami mindig p\u00e1rosul egy gy\u00e1va magatart\u00e1sform\u00e1val. Bizony, sokszor viselked\u00fcnk gy\u00e1v\u00e1n. Amolyan any\u00e1masszony katon\u00e1jak\u00e9nt, csak nagyon \u00f3vatosan haladunk el\u0151re, vagy \u00e9ppen toporgunk egy helyben egy v\u00e9lt vagy val\u00f3s biztons\u00e1gos terepen, amelyben m\u00e1r ismerj\u00fck a lehet\u0151s\u00e9geink. A f\u00e9lelem a f\u00e1jdalomt\u00f3l, ami a v\u00e1ltoz\u00e1sokkal j\u00e1r, megb\u00e9n\u00edt benn\u00fcnket. S ebb\u0151l az k\u00f6vetkezik, hogy ink\u00e1bb megalkudunk, mintsem hogy v\u00e1ltoztassunk ber\u00f6gz\u0151d\u00e9seinken.<\/span><\/p>\r\n

Pedig, ha szembe n\u00e9zn\u00e9nk \u00f6nmagunkkal, tetteinkkel, akkor lenne m\u00f3dunk a felel\u0151ss\u00e9g v\u00e1llal\u00e1s\u00e1ra is. Amikor bel\u00e1tjuk, saj\u00e1t szerep\u00fcnket egy t\u00f6rt\u00e9n\u00e9s alakul\u00e1s\u00e1ban, akkor tudunk csak tapasztalatainkb\u00f3l tanulni. Ha elfogadjuk \u00e9s meg\u00e9rtj\u00fck, ne adj Isten, ki is mondjuk, hogy gy\u00e1v\u00e1k voltunk, akkor megteremtj\u00fck a lehet\u0151s\u00e9get, hogy a k\u00f6vetkez\u0151 alkalommal hamarabb felismerj\u00fcnk egy jelens\u00e9get. Persze ehhez \u00e9bernek kell lenni a jelenben, s v\u00e1llalni a v\u00e1ltoztat\u00e1ssal egy\u00fctt j\u00e1r\u00f3 f\u00e1jdalmat is! A v\u00e1ltoz\u00e1s, a v\u00e1ltoztat\u00e1s f\u00e1jdalommal j\u00e1r, mindig. Ez nem baj, s nem is kell, hogy menek\u00fcl\u00e9sre vagy belet\u00f6r\u0151d\u00e9sre adjon okot. <\/span><\/p>\r\n

A f\u00e1jdalom, a l\u00e9lek tiszt\u00edt\u00f3 t\u00e1nca. Csak a gy\u00e1vas\u00e1ggal, k\u00e9ts\u00e9gbees\u00e9ssel, adott esetben saj\u00e1t \u00f6nz\u0151ss\u00e9g\u00fcnkkel is irigys\u00e9g\u00fcnkkel val\u00f3 szembe n\u00e9z\u00e9s, \u00e9s azokban elmer\u00fcl\u00e9s adhatja meg v\u00e9gs\u0151 soron, hogy mindezeket \u00e1t\u00f6lelve elfogadjuk a v\u00e1ltoz\u00e1s\/v\u00e1ltoztat\u00e1s sz\u00fcks\u00e9gess\u00e9g\u00e9t \u00e9let\u00fcnkbe. Nem lehet \u00e9s nincs is m\u00f3d \u00f6r\u00f6kk\u00e9 boldognak, el\u00e9gedettnek lenni. Arra azonban van lehet\u0151s\u00e9g, hogy a jelen pillanatban \u00e9lve \u00fagy d\u00f6nts\u00fcnk, hogy pozit\u00edv gondolatvil\u00e1got \u00e9p\u00edt\u00fcnk fel magunknak, s elfogadjuk mindazt, amit az \u00e9let hoz, vagy \u00e9ppen amibe \u00f6nmagunkat sodortuk a saj\u00e1t felel\u0151ss\u00e9g\u00fcnk tudom\u00e1sul v\u00e9tel\u00e9vel. <\/span><\/p>\r\n

Az\u00e9rt azt fontos lesz\u00f6gezni, hogy az elfogad\u00e1s, m\u00e9g mindig nem jelenti azt, hogy meg kell alkudnunk \u00fagy az \u00e9let\u00fcnkkel, ahogy az van. Igenis tudni kell \u00faj c\u00e9lokat kit\u0171zni (vagy \u00e9ppen a r\u00e9gi, elfeledetteket, el\u0151venni) \u00e9s tenni az\u00e9rt, hogy ezek megval\u00f3suljanak. Elfogadni itt azt jelenti, hogy elfogadjuk, azt, ami van. M\u00e9g pedig az\u00e1ltal, hogy felismerj\u00fck, mi\u00e9rt vagyunk ott \u00e9s azzal, akivel \u00e9ppen vagyunk, de ha nem \u00e9rezz\u00fck j\u00f3l magunkat \u00edgy, akkor azon mer\u00fcnk is v\u00e1ltoztatni. Vagyis az elfogad\u00e1sba beletartozik a j\u00f3nak \u00e9s rossznak defini\u00e1lt t\u00f6rt\u00e9n\u00e9sek l\u00e9tjogosults\u00e1ga is, ami \u00e9let\u00fcnk \u00e9s jellem\u00fcnk fejl\u0151d\u00e9s\u00e9hez elker\u00fclhetetlen. <\/span><\/p>\r\n

Sokszor az elfogad\u00e1s miatti ellen\u00e1ll\u00e1s az ir\u00e1ny\u00edt\u00e1s feletti uralom elveszt\u00e9s\u00e9nek f\u00e9lelm\u00e9re utal. Sokan vagyunk, akik mindent \u00e9s mindenkit ir\u00e1ny\u00edtani akarnak, tudatosan vagy tudat alatt. Ugyanis, mindaddig, am\u00edg a gyepl\u0151 a mi kez\u00fcnkben van, azt hissz\u00fck van szabad v\u00e1laszt\u00e1sunk. Azt \u00e9szre se vessz\u00fck k\u00f6zben, hogy megint csak egy szorong\u00e1s az oka annak, hogy mi\u00e9rt v\u00e1runk mindig, mindent m\u00e1sokt\u00f3l, ahelyett, hogy v\u00e1llaln\u00e1nk \u00f6n\u00e1ll\u00f3, f\u00fcggetlen emberk\u00e9nt magunk\u00e9rt \u00e9s d\u00f6nt\u00e9seink\u00e9rt a felel\u0151ss\u00e9get. Persze ir\u00e1ny\u00edtani mindig az ego akar. Az ego az, aki azt hiszi, ha elengedj\u00fck a gyepl\u0151t \u00e9s elfogadjuk, azt, ami van, akkor nem tessz\u00fck meg mindazt, amit lehet egy adott lehet\u0151s\u00e9g\u00e9rt. <\/span><\/p>\r\n

Pedig ez sem m\u00e1s, mint egocentrikus \u00e9n\u00fcnk jajki\u00e1lt\u00e1sa, ami \u00edgy hangzik: de akkor mi lesz velem? Ha elfogadjuk, hogy bizonyos dolgok nem \u00fagy t\u00f6rt\u00e9ntek, mint ahogy szerett\u00fck volna, az nem gy\u00e1vas\u00e1g, vagy belet\u00f6r\u0151d\u00e9s, hanem a felel\u0151ss\u00e9g v\u00e1llal\u00e1son kereszt\u00fcl, megb\u00e9k\u00e9l\u00e9s az adott helyzettel. B\u00e1tors\u00e1g kell ahhoz is, hogy beismerj\u00fck, hogy mit tett\u00fcnk vagy mit nem tett\u00fcnk meg. Ez\u00e9rt az elfogad\u00e1shoz az is fontos, hogy megb\u00e9k\u00e9lj\u00fcnk \u00f6nmagunkkal, a j\u00f3 \u00e9s rossz d\u00f6nt\u00e9seinkkel, a pozit\u00edv \u00e9s negat\u00edv tulajdons\u00e1gainkkal egy\u00fctt. M\u00e1sk\u00e9nt nem lehet meg\u00e9rteni, miben hib\u00e1ztunk, sem az ezzel j\u00e1r\u00f3 szomor\u00fas\u00e1got \u00e1t\u00f6lelni, s \u00fagy d\u00f6nteni, hogy \u00e9berek lesz\u00fcnk a k\u00f6vetkez\u0151kben. Mint ahogy fel\u00e9p\u00edteni sem lehet n\u00e9lk\u00fcle egy olyan gondolatvil\u00e1got, ahol nem c\u00edmk\u00e9z\u00fcnk fel semmit, hanem k\u00e9szen \u00e1llunk mindannak a befogad\u00e1s\u00e1ra, amivel tal\u00e1lkozunk \u00e9let\u00fcnkbe. <\/span><\/p>","type":"rich"}