{"version":"1.0","provider_name":"Minden, ami a felsz\u00edn alatt rejt\u0151zik","provider_url":"https:\/\/mystique.cafeblog.hu","author_name":"Boseeka","author_url":"https:\/\/mystique.cafeblog.hu\/author\/boseeka\/","title":"Az \u00f6nhanyagol\u00e1s probl\u00e9m\u00e1ja","html":"

Irracion\u00e1lis \u00e9nk\u00e9p\u00fcnk fakadhat abb\u00f3l, hogy gyermekkorunkban m\u00e1sok \u00edrt\u00e1k el\u0151 nek\u00fcnk mit csin\u00e1ljunk, \u00e9s hogyan viselkedj\u00fcnk. Sz\u00fcleink be nem teljesedett v\u00e1gyait teljes\u00edtett\u00fck, vagy tan\u00e1raink \u00e1ltal teljes\u00edtm\u00e9ny\u00fcnk le\u00e9rt\u00e9kel\u00e9s\u00e9t kellett sorozatosan elszenvedn\u00fcnk. M\u00e1sok szem\u00e9n kereszt\u00fcl tanultuk meg \u00f6nmagunkat l\u00e1tni. S esz\u00fcnkbe se jutott megk\u00e9rd\u0151jelezni azt, hogy igazuk van-e abban, amit gondolnak r\u00f3lunk.<\/p>\r\n

Persze k\u00f6nnyebb volt \u00edgy megfelelni m\u00e1soknak, mint ha ki kellett volna \u00e1llni saj\u00e1t jogaink\u00e9rt. Akkor is, ha mindez szem\u00e9lyis\u00e9g\u00fcnk \u00e9s k\u00e9pess\u00e9geink kibontakoz\u00e1s\u00e1nak tekintet\u00e9ben k\u00e1rokat okozott \u00e9s okoz m\u00e9g ma is benn\u00fcnk. Akkor is ha, ezekkel azt\u00e1n determin\u00e1ltuk is magunkat egy szintre. Mindez az\u00e9rt, mert, elhitt\u00fck, hogy t\u00f6bbre, m\u00e1sra \u00fagy sem lenn\u00e9nk k\u00e9pesek.<\/p>\r\n

\"\u00e9rzelmek\"<\/a>A megalkuv\u00e1s \u00e9s belet\u00f6r\u0151d\u00e9s pedig frusztr\u00e1ci\u00f3ink \u00e9s irracion\u00e1lis gondolataink sz\u00e1m\u00e1t fokozatosan n\u00f6velik. F\u0151k\u00e9nt az\u00e1ltal, hogy nem tanultunk meg b\u00edzni magunkban \u00e9s ki\u00e1llni saj\u00e1t magunk\u00e9rt. Na persze az \u00f6nbizalom hi\u00e1ny a b\u00edztat\u00e1s hi\u00e1ny\u00e1b\u00f3l \u00e9s a kisebbrend\u0171s\u00e9gi \u00e9rz\u00e9sb\u0151l keletkezik. Plusz abb\u00f3l, hogy f\u00e9l\u00fcnk hib\u00e1zni, mert att\u00f3l tartunk t\u00e9ved\u00e9seink cs\u00f6kkentik \u00e9rt\u00e9k\u00fcnk. Ebb\u0151l kifoly\u00f3lag, ha m\u00e9gis megpr\u00f3b\u00e1lkozunk valamivel, azt csak f\u00e9l g\u0151zzel csin\u00e1ljuk. Eg\u00e9szen egyszer\u0171en az\u00e9rt, mert retteg\u00fcnk, a kudarct\u00f3l \u00e9s a visszautas\u00edt\u00e1st\u00f3l.<\/p>\r\n

A kora gyermekkorunkt\u00f3l fogva gyakorolt irracion\u00e1lis gondolatokkal ez\u00e9rt is tudjuk olyan l\u00e1tv\u00e1nyosan kibor\u00edtani magunkat. Mert nem tanultuk meg leszerelni \u00e9s elcsendes\u00edteni irracion\u00e1lis \u00e9rzelmeinket. Ink\u00e1bb mindezen \u00e9rz\u00e9sekhez (a lehangolts\u00e1ghoz, az alacsonyabb rend\u0171s\u00e9ghez, a d\u00fchh\u00f6z, a gy\u0171l\u00f6lethez, a haraghoz, a szorong\u00e1shoz, aggodalomhoz, idegess\u00e9ghez, retteg\u00e9shez, f\u00e9lt\u00e9kenys\u00e9ghez, kisaj\u00e1t\u00edt\u00e1si v\u00e1gyhoz, menek\u00fcl\u00e9si form\u00e1khoz) kre\u00e1ltunk egy-egy melodr\u00e1m\u00e1t. S sohasem tudatosult benn\u00fcnk, hogy az abszurd gondolatokhoz, mi t\u00e1rs\u00edtunk minden esetben valamilyen illogikus \u00e9rz\u00e9st.<\/p>\r\n

P\u00e9ld\u00e1ul a depresszi\u00f3 is, mely a nagym\u00e9rt\u00e9k\u0171 \u00f6nut\u00e1latb\u00f3l \u00e9s \u00f6nsajn\u00e1latb\u00f3l \u00e1ll, pontosan ezt bizony\u00edtja. Ugyanis \u00f6nut\u00e1latunk abb\u00f3l fakad, hogy azt hissz\u00fck t\u00f6k\u00e9letesek vagyunk. S ahelyett, hogy elismern\u00e9nk t\u00e9ved\u00e9s\u00fcnket \u00e9s megbocs\u00e1tan\u00e1nk magunknak, ink\u00e1bb eg\u00e9sz l\u00e9ny\u00fcnket megvetj\u00fck. Pedig csak meg kellene tanulni k\u00fcl\u00f6nv\u00e1lasztani \u00f6nmagunkt\u00f3l a viselked\u00e9s\u00fcnket. Az\u00e9rt is lenne ez fontos, mert az \u00f6nut\u00e1latb\u00f3l \u00e9s a t\u00falz\u00e1sba vitt kritik\u00e1b\u00f3l \u00e1ll a b\u0171ntudat, \u00e9s a megal\u00e1z\u00e1st\u00f3l val\u00f3 f\u00e9lelem is. Az irracion\u00e1lisan nagym\u00e9rt\u00e9k\u0171 b\u0171ntudat miatt hissz\u00fck, egy-egy botl\u00e1sunk kapcs\u00e1n, hogy olyan megbocs\u00e1thatatlan tettet k\u00f6vett\u00fcnk el, ami miatt jobb lenne egy sarokba m\u00e1szni \u00e9s ott maradni. Ez\u00e9rt kezdj\u00fck el sajn\u00e1lni is magunkat. Mert, azt hissz\u00fck, hogy ha valamit nem kapunk meg az r\u00e9mes \u00e9s kib\u00edrhatatlan, s nem vagyunk k\u00e9pesek bel\u00e1tni, hogy nem kell mindent megkapnunk, amit szeretn\u00e9nk.<\/p>\r\n

D\u00fch\u00f6t is pontosan az\u00e9rt \u00e9rz\u00fcnk, mert meggy\u0151zt\u00fck magunkat, hogy valamihez musz\u00e1j hozz\u00e1jutnunk, \u00fagy is, ha belegebed\u00fcnk. Teh\u00e1t a teljesen norm\u00e1lis csal\u00f3dotts\u00e1g \u00e9s b\u00e1nat \u00e9rzetet neurotikus sz\u00fcks\u00e9glett\u00e9 v\u00e1ltoztatjuk. Mondhatn\u00e1nk \u00fagy is, gyerekes m\u00f3don toporz\u00e9kolunk, mik\u00f6zben m\u00e1r r\u00e9g feln\u0151ttek vagyunk. \u00c9ppen ez\u00e9rt, nem \u00e1rt elfogadni a t\u00e9nyt, hogy a vil\u00e1g nem fair, s nem b\u00fcntethet\u00fcnk tettleges vagy lelki agresszi\u00f3val senkit sem, csak az\u00e9rt, mert a dolgok nem \u00fagy t\u00f6rt\u00e9ntek, mint v\u00e1rtuk. Akkor sem, ha mi szenved\u00fcnk el m\u00e1sok \u00e1ltal testi vagy lelki orrba ver\u00e9seket. Mert az elfojtott \u00e9rz\u00e9sek, a rejtett d\u00fch, a frusztr\u00e1ci\u00f3 egy id\u0151 ut\u00e1n \u00e1t\u00fct viselked\u00e9s\u00fcnk\u00f6n, s elt\u00e1vol\u00edtja t\u0151l\u00fcnk az embereket. \"irracion\u00e1lis\"<\/a><\/p>\r\n

Szorong\u00e1saink oka ebb\u0151l kifoly\u00f3lag f\u00e9lelmeinkben keresend\u0151k. Ezen k\u00edv\u00fcl abban a meggy\u0151z\u0151d\u00e9s\u00fcnkben, melyben elhitt\u00fck, hogy valami elviselhetetlen. Ahelyett, hogy azt hajtogatn\u00e1nk, hogy minden katasztr\u00f3fa, tudatos\u00edtsuk magunkban, hogy csak kellemetlens\u00e9g. Ne higgy\u00fck el, hogy m\u00e1s dolgok bor\u00edtanak ki, mert csak mi bor\u00edtjuk ki magunkat, minden esetben. Zavartan is az\u00e9rt viselked\u00fcnk sokszor, mert \u00fagy \u00e9rezz\u00fck tot\u00e1lisan cserbenhagytuk magunkat \u00e9s ez\u00e9rt meg kell b\u0171nh\u0151dn\u00fcnk. Ahelyett, hogy \u201ecsak\u201d jav\u00edtani akarn\u00e1nk magatart\u00e1sunkon, m\u00e9g semmirekell\u0151nek is \u00e9rezz\u00fck magunkat. Ebb\u0151l kifoly\u00f3lag a f\u00e9lt\u00e9kenys\u00e9g az egyik legnagyobb csapda szorong\u00e1saink k\u00f6z\u00fcl. Hiszen egyszerre van jelen benne a kisebbs\u00e9gi \u00e9rzet\u00fcnk, az elhagy\u00e1st\u00f3l \u00e9s az elutas\u00edt\u00e1st\u00f3l val\u00f3 f\u00e9lelm\u00fcnk.<\/p>\r\n

Ez\u00e9rt, ha mentes\u00fclni akarunk irracion\u00e1lis \u00e9letfelfog\u00e1sunkt\u00f3l, akkor meg kell tanulnunk \u00f6nfegyelmet gyakorolni. Ehhez pedig n\u00e9h\u00e1ny dolgot nem \u00e1rt fejben tartani: Sose ut\u00e1ljuk magunkat, jogunk van a t\u00f6k\u00e9letlens\u00e9gre. Sose sajn\u00e1ljuk magunkat, nem kell mindent megkapnunk, amit szeretn\u00e9nk. Fogadjuk el magunkat, \u00fagy, ahogy vagyunk, hib\u00e1inkkal egy\u00fctt, de jav\u00edtva rajtuk. Senki sem t\u00f6k\u00e9letes, de j\u00f3val t\u00f6bb a j\u00f3 adotts\u00e1g benn\u00fcnk, mint a hiba. T\u00f6r\u0151dj\u00fcnk \u00e9rz\u00e9seinkkel, lelki \u00e9s testi \u00e9ps\u00e9g\u00fcnkkel. Merj\u00fcnk d\u00f6nt\u00e9seket hozni \u00e9s tanuljuk meg ir\u00e1ny\u00edtani \u00e9let\u00fcnket. \u00c9s a legfontosabbat sose felejts\u00fck el: Szeretni magunkat \u00e9s j\u00f3l b\u00e1nni magunkkal, k\u00f6teless\u00e9g\u00fcnk.<\/p>","type":"rich"}