{"version":"1.0","provider_name":"Minden, ami a felsz\u00edn alatt rejt\u0151zik","provider_url":"https:\/\/mystique.cafeblog.hu","author_name":"Boseeka","author_url":"https:\/\/mystique.cafeblog.hu\/author\/boseeka\/","title":"Honv\u00e1gy","html":"<p><span style=\"line-height: 107%;font-family: 'Times New Roman',serif;font-size: 14pt\"><span style=\"color: #000000\">Zakatol velem a vonat, n\u00e9zem a t\u00e1jat. Nem l\u00e1tok bel\u0151le semmit, mert eml\u00e9kk\u00e9pek rajzol\u00f3dnak fel a f\u00e1kra. A h\u00e1zak fal\u00e1n gyermekk\u00e9nt rohanok any\u00e1m karj\u00e1ba. Az aut\u00f3k \u00fcveg\u00e9ben ap\u00e1m tekintet\u00e9t l\u00e1tom. Huncut mosolya, cinkos \u00f6sszen\u00e9z\u00e9s\u00fcnk, titkos sz\u00f6vets\u00e9g\u00fcnk k\u00f3djele t\u00fckr\u00f6z\u0151dik vissza a vonat ablak\u00e1b\u00f3l. <\/span><\/span><\/p>\r\n<p><span style=\"line-height: 107%;font-family: 'Times New Roman',serif;font-size: 14pt\"><span style=\"color: #000000\">A t\u00e1j csak egy-egy pillanatra r\u00e9mlik fel el\u0151ttem. Az erd\u0151, a mez\u0151 \u00e9s egy-egy v\u00e1ros r\u00e9g elfeledett, valaha jelent\u00e9ktelennek t\u0171n\u0151 eml\u00e9kk\u00e9peket \u00e9breszt fel bennem. Vannak dolgok, amelyek csak k\u00e9s\u0151bb nyernek \u00e9rtelmet. 20 \u00e9ve, hogy minden egyes hazat\u00e9r\u00e9s egyre t\u00f6bb elm\u00falt pillanatra eml\u00e9keztet.<\/span><\/span><\/p>\r\n<p><a href=\"https:\/\/mystique.cafeblog.hu\/files\/2018\/08\/haza.jpg\"><img class=\"size-large wp-image-5608358 aligncenter\" src=\"https:\/\/mystique.cafeblog.hu\/files\/2018\/08\/haza-600x400.jpg\" alt=\"\" width=\"600\" height=\"400\" \/><\/a><\/p>\r\n<p><span style=\"line-height: 107%;font-family: 'Times New Roman',serif;font-size: 14pt\"><span style=\"color: #000000\">Hossz\u00fa \u00fatr\u00f3l t\u00e9rem haza, mint m\u00e1r annyiszor. Minden egyes \u00fati c\u00e9lom messzebbre visz otthonr\u00f3l, s minden egyes haza\u00e9rkez\u00e9s olyan, mintha hazat\u00e9rtem volna sz\u00edvem egy darabj\u00e1\u00e9rt. Az \u00e9let \u00fagy hozta, hogy volt \u00fagy, hogy t\u00f6bb ezer kilom\u00e9terre \u00e9ltem a csal\u00e1domt\u00f3l. Azt\u00e1n k\u00f6zelebb ker\u00fcltem hozz\u00e1juk, de r\u00e9gi otthonomban n\u00e9ha \u00fagy \u00e9rzem, m\u00e1r csak l\u00e1togat\u00f3 vagyok. <\/span><\/span><\/p>\r\n<p><span style=\"line-height: 107%;font-family: 'Times New Roman',serif;font-size: 14pt\"><span style=\"color: #000000\">Ennek ellen\u00e9re a mai napig izgatott v\u00e1rakoz\u00e1s t\u00f6lti el sz\u00edvem, mikor hazaindulok. Azt\u00e1n, mikor otthon vagyok, \u00e1talakulok gyermekk\u00e9 \u00fajra. L\u00e1tom a kisl\u00e1nyt, aki arr\u00f3l \u00e1br\u00e1ndozik, hogy bej\u00e1rja a vil\u00e1got. Ekkor el is mosolyodom, mert r\u00e1j\u00f6v\u00f6k, az \u00e1lom val\u00f3ra v\u00e1lt, j\u00e1rom a vil\u00e1got, de azt\u00e1n mindig hazav\u00e1gyom... <\/span><\/span><\/p>","type":"rich","thumbnail_url":"https:\/\/mystique.cafeblog.hu\/files\/2018\/08\/haza-150x150.jpg","thumbnail_width":150,"thumbnail_height":150}