1.0Minden, ami a felszín alatt rejtőzikhttps://mystique.cafeblog.huBoseekahttps://mystique.cafeblog.hu/author/boseeka/<p><a href="https://mystique.cafeblog.hu/files/2014/12/sexontv-silver.jpg"><img class="size-full wp-image-5604266 alignleft" src="https://mystique.cafeblog.hu/files/2014/12/sexontv-silver.jpg" alt="sexontv-silver" width="400" height="300" /></a> A bujaság régóta el tud adni mindent. Kísértésbe hoz bennünket, megemelkedik tőle az adrenalin szintünk, tetszetősebbnek tűnnek az eladásra váró újabbnál újabb termékek, egy szóval a burkolt vagy nem annyira elkendőzött szexualitás, nem hagy hidegen senkit sem.</p> <p>Persze főként a férfiakat hozza lázba egy-egy hosszú comb látványa egy sport autó mellett, vagy egy tucat nő fűzőben és harisnyakötőben a legújabb férfi parfüm ajánlójában. Egy kicsit mindig elvesztik ezektől a fejüket, (hála ösztöneiknek), s a tudatalattijukba beköltözik az üzenet, hogy ez és ez a termék kell, mert általa még több nőt nyűgözhetnek le. Tagadhatatlanul hím soviniszta reklámok korában élünk.</p> <p>Bár a potenciális vásárlók nagyobb részét teszik ki a nők, a média mégis a férfiak igényére fókuszál. Persze a nőknek is szólnak a reklámok, hiszen mindig ösztönözni akarnak hol arra, hogy legyünk még szebbek, még kívánatosabbak, hol arra, hogy maradjunk a kaptafánál (s végezzük el a háztartási munkát), magyarán, a nekünk szánt üzenetek is a férfiak igényének kiszolgálásáról szólnak. A tényen nem nagyon lehet ferdíteni, s nem lehet figyelmen kívül sem hagyni. Mi, nők, még mindig buja vágyakat testesítünk meg és háziasszonyokat a világ nagyobbik részének.</p> <p>Szinte nevetségesnek tűnik az emancipációról beszélni ebben a kontextusban. Nem lehet nem megmosolyogni azt a tézist, hogy mennyire megváltozott a nők sorsa az utolsó néhány évtizedben. Természetesen vannak változások az életünkben nagyanyáinkhoz képest, hiszen szavazhatunk, végezhetünk olyan munkákat, amiket régebben csak férfiak láthattak el, de mellette még mindig ott van a háztartási munka, a gyerek nevelés „terhe” is, amit csak nagyon kevés férfi vállal át részben vagy egészben egy nő kedvéért. Az emancipációnak hála teendőink még tovább szaporodtak, ahelyett, hogy könnyített volna sorsunkon.</p> <p>Olykor egy-egy pillanatra úgy tűnik, hogy bele is bukunk ebbe a sikeresen „kierőszakolt” egyenjogúságba. Amikor egyszerre kell lennünk démonoknak az ágyban, szerető és gondoskodó anyáknak és feleségeknek, háztartási alkalmazottaknak és ambiciózus kemény munkatársaknak, akkor nagyon könnyű megcsúszni a biztosnak vélt talajon, s hátsó felünkre esni, a megfeszített tempónknak hála. Mikor a csapból is az folyik, hogy a férfiaknak az igényeire kell tekintettel lennünk, nehéz nem azt gondolni, mikor a saját utunkat járjuk, hogy velünk van a baj, ha nem akarunk behódolni.</p> <p>Persze a média befolyását lehet vitatni. De, ami igaz, az igaz, mióta van internet és az orgánumok millió formában állnak a rendelkezésünkre, a hatását ennek ránk nézve, nem lehet letagadni. Hogy miért pont a bujaság, a kendőzött szexuális felhívások viszik el a prímet, szintén egy régi sztereotípiára épül. A férfi ösztönlény, s mint ilyen, az igényei egyszerűek. Kívánatos nőkkel akarja magát körbevenni, ellenállhatatlan hímnek akar tűnni, hogy ágyba tudjon bennünket csalni, s nem meglepő módon a fiatal fiúk elképzeléséit is erősíti és tipizálja a női nemről.</p> <p>Néha úgy tűnik, degenerált társadalmat építünk éppen. A szexualitás folyamatos arcunkba tolása, a nők kendőzött tárgyiasítása, a férfiak ösztönlényekként való ábrázolása, mind-mind egy eltorzult világképet hoz létre. Egymásnak ellentmondó gondolatokkal jönnek nekünk a médiában, s ha nem tudunk szűrni az információk áradatában, könnyedén épülhetünk bele a masszába. Felvesszük a fűzőt, hogy el tudjunk adni magunkat, de azért nadrágot húzunk hozzá, mert Chanel óta az egyenjogúságunkat sugallja. Megvesszük a kézkímélő mosogatószert, hogy miután ragyogó tisztaságot teremtettünk puha kacsóval tudjuk megsimogatni párunk arcát, s virágillatú selyem pongyolában bújjunk vele ágyba, új öblítőnknek hála.</p> <p>Minden, szinte minden, arról szól, hogy hogyan tegyünk a férfiak kedvére. Persze mindez olyan formában van előadva, hogy azt higgyük, ez rólunk szól, nem pedig a másik nemről. A tömeg ízlését nem nehéz nyomon követni, s lehet alakítani is. Az egyén az, aki nemet tud mondani ezekre a felhívásokra, s ezáltal tud külön utakon is járni.  Már ha akar. Meg, persze ha képes rá. Ha van, saját értékrendszere, biztos lábakon álló önértékelése, s tisztában van vele, hogy az, amit lát a tévében, a neten, az nem a valóság. Az csak egy elferdített és lehetetlenül tökéletes vízió, melyben tudatalattinkat bombázzák milliónyi üzenettel, hogy pénzt adjunk ki a kezünkből. Egy fajta hipnózis, melyben a képcsőre fókuszálunk, s nem ítélkezünk.</p>rich