<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Minden, ami a felszín alatt rejtőzik</provider_name><provider_url>https://mystique.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Boseeka</author_name><author_url>https://mystique.cafeblog.hu/author/boseeka/</author_url><title>Aktív vagy passzív meditációval a belső békéért</title><html>&lt;p&gt;A belső béke, egy igazán felemelő állapot. &lt;em&gt;&lt;strong&gt;Egy olyan életminőséget jelképez, melyben a gondolataink és érzéseink tiszták, és ahol, bármikor képesek vagyunk lecsendesíteni elménket, amikor csak akarjuk.&lt;/strong&gt;&lt;/em&gt; Az agyalás, a gondok görgetése fejben már csak halvány emlékképekként bukkannak fel tudatunk mélyéről. S akkor is csak azért, hogy emlékeztessenek rá, hogy a belső béke sokkal fontosabb az egónál, hisz a lélekhez kapcsolódik.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Úgy tartják a gnosztikus tanítók, hogy&lt;em&gt;&lt;strong&gt; a lélek, a szívben lakozik&lt;/strong&gt;&lt;/em&gt;. A tiszta szeretet forrását igényli, ezért az egoista vágyképek csak bepiszkolják jóságát. A kisgyermekek, akik közénk születnek, még életük első két évében tudják ezt ösztönösen. Hisz emlékeznek még a szeretet burkára, mely az anyaméhben öltött testet, megfoganásuk pillanatától. Vannak babák, akik az első két évben mindig mosolyognak. Talán, mert csak a feléjük sugárzó szeretetet érzékelik és fogják fel a családjuktól és az emberektől, akikkel találkoznak. Aztán, ahogy érni kezdik őket a különböző ingerek, már nem mosolyognak annyit. Azért, mert rájönnek, a szereteten kívül, létezik más is…&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;a href=&quot;https://mystique.cafeblog.hu/files/2015/06/40-powerful-mantras.jpg&quot;&gt;&lt;img class=&quot;size-full wp-image-5604609 aligncenter&quot; src=&quot;https://mystique.cafeblog.hu/files/2015/06/40-powerful-mantras.jpg&quot; alt=&quot;&quot; width=&quot;500&quot; height=&quot;334&quot; /&gt;&lt;/a&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;A belső béke, azt az állapotot hivatott visszaadni, ahol még csak a szeretetet tudtuk érzékelni. Azt az egyetlen és legfontosabb dolgot a világon, ami hegyeket képes megmozgatni. Ehhez pedig&lt;em&gt;&lt;strong&gt; a meditálás kitűnő táptalajt biztosít, hogy lehámozva magunkról az ego rétegeit megtapasztaljuk a szeretetet&lt;/strong&gt;&lt;/em&gt;. Aktívan vagy passzívan, kinek mi a jobb. Aktívan végzett meditáció a szabad levegőn végzett testmozgás, mely a természet ölén, növények és az állatok között történik. Esetleg egy kis erdő mentén, vagy a vízparton. Egy olyan helyszínen, ahol egy kicsit a természettel eggyé válhatunk. Én például futás közben szoktam meditálni. Egy óra a szabadban, s elmém tiszta.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Kocogva, sprintelve, jó és rossz időben, tudatosan figyelve a mozgásra, a vér áralmására testemben, vagy éppen a madarak hangjára. Így hagyom, hogy elmém lecsendesüljön, s a belső békém a felszínre törjön. Persze ehhez nem feltétlen kell futni, éppen elég sétálni vagy kerékpározni is. Aki a passzívabb módokat részesíti előnyben annak is számtalan mód létezik. Például lazítani este egy kellemes fürdővel, vagy relaxáló zenét hallgatni. &lt;strong&gt;&lt;em&gt;A belső békét rengetegféle módon elő tudjuk csalogatni. Csak ismerjük fel, mi az, ami képes elménket kikapcsolni. A jutalom érte nem marad el, ezért érdemes néhány módszert kipróbálni!  A lényeg, hogy engedjük elménk kiürülni, átadva helyét az akkor és mostnak.&lt;/em&gt;&lt;/strong&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;a href=&quot;https://mystique.cafeblog.hu/files/2014/01/positive-brain-320x320.jpg&quot;&gt;&lt;img class=&quot;size-full wp-image-5603932 aligncenter&quot; src=&quot;https://mystique.cafeblog.hu/files/2014/01/positive-brain-320x320.jpg&quot; alt=&quot;&quot; width=&quot;320&quot; height=&quot;320&quot; /&gt;&lt;/a&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Érzékelve, megélve a jelent pillanatot, de nem ítélve, nem leragadva „csak” benne lenni a történésekben. Úgy, hogy egy az egyben befogadjuk, majd tova is eresszük, mindazt, amivel/akivel utunk során találkozunk. Úgy, hogy közben hagyjuk magunkat sodortatni mindennel, ami csak szemünk elé tárul. &lt;strong&gt;&lt;em&gt;A meditációnak megvan az a különös képessége, hogy bár elérjük vele, az „üres elme” állapotát, mégis időről-időre egy-egy gondolat fúr be a légüres térbe. Ilyenkor legyen az jó vagy rossz gondolat, érzékeljük, majd eresszük is szélnek (ha jó, akkor majd később úgy is visszatér, ha meg nem, akkor hadd menjen).&lt;/em&gt;&lt;/strong&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Igyekezzünk minden egyes nap gyakorolni ezt az állapotot. Először valószínűleg csak rövid időre sikerül, de két-három hét után rutinná válik, és egyre tovább leszünk rá képesek. Amikor már fél óránál járunk, akkor már a belső béke állapotában, olyan közel kerülünk magunkhoz, amire előtte nem volt példa. Mert rátalálunk belső szeretetünk forrására is vele, egyúttal. &lt;strong&gt;&lt;em&gt;A tiszta elme és lélek állapotában terveink, álmaink, teendőink, új szemszögeket hoznak a felszínre. A meditációban felbukkanó pozitív gondolataink, melyek miután eleresztettük, majd később újra felbukkannak, új lehetőségeket tárnak fel a fejlődésre.&lt;/em&gt; &lt;/strong&gt;Egy jobb, egy igazabb, minőségi életet hozva el nekünk. Az önszeretetünk forrásából táplálkozó belső béke segítségével.&lt;/p&gt;</html><type>rich</type></oembed>