1.0Minden, ami a felszín alatt rejtőzikhttps://mystique.cafeblog.huBoseekahttps://mystique.cafeblog.hu/author/boseeka/<p><span style="color: black;font-family: 'Arial',sans-serif">Néha szükségünk van arra, hogy elvonuljunk a világ zajától. Azért, hogy egy kicsit önmagunkra maradjunk és megtapasztaljuk, mennyire erősek is vagyunk valójában. Néha el kell, hogy döntsük, merre folytassuk utunk. S ezt sokszor, csak akkor tudjuk megtenni, ha egyedül maradunk.</span></p> <p><span style="color: black;font-family: 'Arial',sans-serif">Az egyedüllét és a magány közötti különbség óriási. Míg az egyik a nyugalmat adja, addig a másik, többnyire csak bánatot. Az egyedüllét elengedhetetlen, ha önmagunkra akarunk fókuszálni. A magányban csak a sebeinket nyalogatjuk, mert nem vesszük észre, mekkora lehetőséget kapunk általa a változtatásra.</span></p> <p><span style="color: black;font-family: 'Arial',sans-serif">Minden helyzet, egy esélyt kínál. Az egyedüllét például arra alkalmas, hogy önmagunkkal békébe kerüljünk, az életünkről alkotott elképzeléseinket felülvizsgáljuk és, ha kell, átformáljuk. </span></p> <p><a href="https://mystique.cafeblog.hu/files/2017/05/seta.jpg"><img class=" wp-image-5606171 aligncenter" src="https://mystique.cafeblog.hu/files/2017/05/seta-400x600.jpg" alt="" width="236" height="354" /></a></p> <p> </p> <p><span style="color: black;font-family: 'Arial',sans-serif">Ezt akadályozza meg az a tény, hogy mi emberek valamiért, az egyedüllétet a remete léttel kötjük össze. Úgy képzeljük ezt a helyzetet, mint valami száműzetést a szociális közegből, s ezért mikor magunkra maradunk, önmagunkat bánkódásra ítéljük. </span></p> <p><span style="color: black;font-family: 'Arial',sans-serif">Visszahúzódunk a kuckónkba, kerüljük az embereket, melankolikus zenéket hallgatunk és többnyire szomorú témájú könyvet olvasunk, a pattogó tüzű kályha mellett, vagy a parton, egy eldugott padon. </span></p> <p><span style="color: black;font-family: 'Arial',sans-serif">Nem tudjuk élvezni az egyedüllétet. Mert ahelyett, hogy önmagunkra időt fordítanánk, s kreatív módokat keresnénk az önkifejezésre, inkább elvonulunk a világ zajától mártírt játszani. </span></p> <p><span style="color: black;font-family: 'Arial',sans-serif">Így pedig csak azt érjük el, hogy egyre jobban eltávolodunk mindentől és mindenkitől, s ami a legnagyobb baj, önmagunk céljaitól és vágyaitól is messze kerülünk. </span></p> <p><span style="color: black;font-family: 'Arial',sans-serif">Pedig az egyedüllét célja pont ennek elkerülését szolgálja. Hiszen az élet rengeteg olyan helyzetet, embert állít utunkba, akik, s amik leszívják akkumulátoraink javarészét, s az energiát bizony egy idő után pótolni kell. Ha nem állunk meg, nem tudjuk folytatni nagy utunkat az életben, és nem leszünk képesek megfelelően működni sem. </span></p> <p><span style="color: black;font-family: 'Arial',sans-serif">Ezért is muszáj elvonulni olykor, hogy feltöltekezzünk újra energiával.</span></p> <p><span style="color: black;font-family: 'Arial',sans-serif">Ehhez nem feltétlen kell kifutni a világból, elegendő, ha olyan dolgokkal foglalkozunk, amelyekben egyedül is örömünket leljük. Van, akit valamilyen kreatív művészet inspirál, mást egy önsegítő könyv elolvasása, megint mást zene hallgatás és tánc kapcsol ki, s van, aki csak úgy el van ilyenkor a világban. </span></p> <p><a href="https://mystique.cafeblog.hu/files/2017/05/me-time.jpg"><img class=" wp-image-5606169 aligncenter" src="https://mystique.cafeblog.hu/files/2017/05/me-time-400x600.jpg" alt="" width="235" height="353" /></a></p> <p><span style="color: black;font-family: 'Arial',sans-serif">Egy séta a parkban, kirándulás a hegyekben, nézelődés a városban stb., tehát mindegy mit csinálunk, csak élvezzük az egyedüllétet és próbáljunk odafigyelni felmerülő gondolatainkra eközben. </span></p> <p><span style="color: black;font-family: 'Arial',sans-serif">Abban a pillanatban, amikor már nem aggódunk azon, hogy egyedül vagyunk, elkezdünk felszabadulttá válni, s élvezni az egyedüllét minden pillanatát. S ha elkezdjük élvezni saját társaságunkat, akkor szépen fokozatosan kezdünk magunkra találni is. </span></p> <p><span style="color: black;font-family: 'Arial',sans-serif">Újra meglátjuk a szépséget az élet megannyi apró megnyilvánulásában, s ha elegendő időt hagyunk magunknak, elkezdjük értékelni magunkban is azokat a dolgokat, tulajdonságokat, amiket már természetesnek vettünk és éppen ezért már nem is ismertünk (f)el. </span></p> <p><span style="color: black;font-family: 'Arial',sans-serif">Rátalálunk önszeretetünk forrására újra, megint tudunk a szívünkből kommunikálni embertársainkkal, s minden kezd szépen kiegyensúlyozottá válni magunk körül. </span></p> <p><span style="color: black;font-family: 'Arial',sans-serif">Amikor már tudunk mosolyogni újra, amikor már elkezdünk vágyódni egy-egy embertársunk társasága után, akkor lassan készen állunk arra, hogy visszatérjünk az élet körforgásába. </span></p> <p><span style="color: black;font-family: 'Arial',sans-serif">Mondhatni feltöltődtek akkumulátoraink, s újra sebességbe kapcsolhatunk. Na persze nem amolyan őrült vaktában, csak egy gyorsabb ritmusba, amely segíti haladásunk. </span></p> <p><a href="https://mystique.cafeblog.hu/files/2017/05/elet-rohan.jpg"><img class=" wp-image-5606168 aligncenter" src="https://mystique.cafeblog.hu/files/2017/05/elet-rohan-380x600.jpg" alt="" width="241" height="381" /></a></p> <p><span style="color: black;font-family: 'Arial',sans-serif">Ha megtaláltuk azokat a szokásokat, amelyek közelebb visznek önmagunkhoz és letisztult gondolatainkhoz, próbáljunk időt szakítani rájuk, amikor csak szükségét érezzük. Nagy hajtásban élünk, kevésszer lassítunk a tempókon, s pont ezért olykor elveszítjük önmagunkkal a kapcsolatot. Ez pedig senkinek nem jó. </span></p> <p><span style="color: black;font-family: 'Arial',sans-serif">A világ rohan, de nekünk néha meg kell állnunk. A rendszeresség, mint oly sok mindenben, itt is kulcsfontosságú. Legyünk önvalónkkal egyensúlyban, békítsük ki a bennünk lévő kettős gondolataink, és fókuszáljunk az élet adta pozitív megnyilvánulásokra. </span></p> <p><span style="color: black;font-family: 'Arial',sans-serif">Tanuljuk meg egyedül is jól érezni magunkat. Találjunk időt arra, hogy időről-időre önmagunkat felfedezzük, s így a kezdeti hosszabb-rövidebb ideig tartó békés állapotot, egyre gyakrabban váltja fel majd az önismeretből és önelfogadásból fakadó harmónia, amely aztán jó irányba visz bennünket a továbbiakban.</span></p>rich