1.0Minden, ami a felszín alatt rejtőzikhttps://mystique.cafeblog.huBoseekahttps://mystique.cafeblog.hu/author/boseeka/<p><a href="https://mystique.cafeblog.hu/files/2017/06/bukas.jpg"><img class=" wp-image-5606520 alignleft" src="https://mystique.cafeblog.hu/files/2017/06/bukas-400x600.jpg" alt="" width="264" height="397" /></a>Van úgy, hogy minden összejön. Az életünk kártyavárként omlik össze, s mi csak arra vagyunk képesek, hogy tátott szájjal bámuljuk a romokat, aminek a közepén ülünk. Ha összeesküvéseket akarnánk gyártani, akkor azt is gondolhatnánk, hogy van abban valami szisztéma, hogy a magánéleti, a munkahelyi, és a társadalmi problémák együttesen érik utol az embert. Mintha valaki, vagy valami tesztelni akarná, hogy mennyit bírunk még el, s ezért a totális összeomlás is csak egy olyan kiképzés része, amelyről csak a végén szerzünk tudomást, azért, hogy ne tudjunk rá lélekben felkészülni.</p> <p>Persze kérdés az is, hogy jó lenne-e az nekünk, ha a bajról előre tudnánk? Vajon, ha ismernénk előre minden lépésünk következményét és mindig a helyes ösvényen járnánk, akkor is fejlődnénk?</p> <p>Vannak, akik szerint csak úgy lehet fejlődni, ha mindenfélét megtapasztalunk. Ahhoz pedig ismernünk kell a sötétséget is, nemcsak a fényt.</p> <p>Pont olyan ez, mint mikor nem tudjuk, milyen következményeket fog maga után vonni egy-egy döntésünk. Egy barátom sokszor mondta is ezt nekem: „Mindig csak utólag derül ki, hogy az, amit teszünk, jó vagy rossz útra terel bennünket. „</p> <p>Ez akkor is így van, ha hiszünk önmagunkban és terveinkben. Akkor is, ha igyekszünk számolni minden tényezővel és mérlegeljük, hogy megtettünk-e mindent, amit lehetett vagy nem, egy cél eléréséhez.  </p> <p>Persze ehhez azért az sem árt, ha nem omlik össze a világunk, mert rossz ösvényre tévedtünk. Nem attól válunk jóvá, hogy mindig a helyes döntéseket hozzuk meg. Sokkal inkább attól, hogy elismerjük és tanulunk a hibáinkból. Elvégre az élet nem más, mint állandó tanulás.</p> <p>A tapasztalások lényege is ebben áll, s azt hiszem, csak az tudja igazán az élet nagyszerűségét és örömeit elismerni, aki megjárta a maga tévútját. Boldog, hogy van, aki képes mosolyt csalni arcára, hogy van, akit szerethet, s van, akinek átadhatja, mindazt, amit magának is adott volna, korábban. A hollandok például úgy nevelik gyermekeiket, hogy hagyják, hadd kövessék el a maguk hibáit. Elengedik kezüket, de ott vannak, amikor segítségre szorulnak, mindig a háttérben, s ha kell, mellszélességgel kiállnak értük bármikor.</p> <p>Nincs majomszeretet, sem csimpaszkodás, mégis óvják őket a háttérből. Csak éppen úgy, hogy hagyják a gyermekeiket a saját útjukat járni.</p> <p>Az olyan katasztrófa, amely életünk majd minden területét áthatja, mindig egy próba. Annak a tesztje, hogy tudjuk-e mit akarunk és elég erős-e hitünk magunkban, akkor is, ha kiderül tévútra sodródtunk és hibát hibára halmoztunk.</p> <p>Belátjuk-e hogy, nem vagyunk tökéletesek és ezzel nincs semmi baj. Megértjük e, hogy olykor hiába cselekszünk a legjobb szándékunk szerint, az sem elég. Na, nem azért, mert mindenre életképtelenek vagyunk, vagy, mert nem volt hitünk a dolgok jóra fordulásában. Sokkal inkább azért, mert valamiért azt az utat kellett megjárnunk, ahhoz, hogy jobban értékelni tudjuk azt, ha a helyes irányt megtaláljuk.</p> <p>Ehhez persze néhány dolgot meg kell értenünk. Például azt, hogy nem tudunk mindent jól csinálni, s másokat sem tudunk irányítani, csak elfogadni döntéseik. Meglehet, kissé pesszimistának hangzik ez a gondolat, pedig nem az. Igaz, így is sokan vagyunk, akik csak arra tudnak fókuszálni, amit elrontottak…</p> <p>Ez pedig baj, mert így nem tudunk biztos alapokra helyezni törekvéseket. Ha pedig az nem megy, akkor sorra fog összeomlani minden kártyavár, amit nagy nehezen sikerül felépítenünk…</p>rich