1.0Minden, ami a felszín alatt rejtőzikhttps://mystique.cafeblog.huBoseekahttps://mystique.cafeblog.hu/author/boseeka/<p>Vannak emberek, kiknek vonásait elhomályosítja a feledés köde. Egyfajta jelzésként, hogy bár elménkben még élesen élnek bennünk emlékek velük kapcsolatban, de szívünkben egyre mélyebbre húzódnak, azért, hogy helyet adjanak az újonnan érkezőknek.</p> <p>Mintha egyre távolabbról szemlélnénk azt, aki annyi örömteli és szomorú pillanatot adott hozzá életünkhöz egykor. Mintha azt sugallná nekünk lelkünk - lejárt a gyász időszaka- s majd csak akkor fognak újjáéledni arcvonások, mikor szembetalálkozunk a valaha szeretett lénnyel.</p> <p><a href="https://mystique.cafeblog.hu/files/2017/11/Woman-walking-on-the-beach.png"><img class=" wp-image-5607234 aligncenter" src="https://mystique.cafeblog.hu/files/2017/11/Woman-walking-on-the-beach-600x400.png" alt="" width="540" height="360" /></a></p> <p>Az elengedés útját így járjuk végig észrevétlenül. Egyik nap még könnyeket hullatunk a távozó után, míg másnap már csak ürességet érzünk. Felszabadul mozgásunk, mert lehull rólunk, egy rég magunkkal cipelt teher. Szívünk is könnyebbé válik, s lassan észrevesszük - léteznek még emberek - akikkel kölcsönösen szerethetjük egymást.</p> <p>Arcvonásaink megszelídülnek, mert letesszük kardunk, amelyet a lelkünk vont ki, azért, hogy megküzdjön a múltat éltető énünkkel. Egyre többet mosolygunk, mert végre elhisszük, hogy az élet, még tartogat számunkra szép és értékes élményeket.</p> <p>Nem kergetünk többé ideákat, nem erőszakoljuk a lelkünk egy fájdalmas és sivár múltba. Hisszük, hogy tudjuk életünket folytatni, anélkül is, hogy valakire vágynánk közben, hogy magunktól megmentsen.</p> <p>Megtanuljuk, hogy először önmagunkat kell eléggé szeretni azzal, hogy megbocsátjuk tévedéseink. Elfogadjuk azt, ami volt, azért, hogy a tanultakból építeni tudjuk a jövőnket végre.</p> <p>Az elengedés folyamata nem feltétlen tudatosan irányítható cselekedetek sorozata. Van, mikor úgy történik meg, hogy arról nincs is igazán fogalmunk. Mindannyian megéljük, és valahogyan feldolgozzuk egy szeretett ember elvesztését.</p> <p>Van, aki tudatosan dolgozik ezen, van, aki megerőszakolja magát érte, s van, aki addig élteti szívében a múltat, amíg annak szükségét látja.</p> <p>Mind eljutunk az elengedésig végül, egyesek gyorsabban, mások lassabban. Nem az a lényeg, kinek milyen a tempója. Az a fontos, hogy felismerjük és megértsük a leckéket, amiket kaptunk. Azért, hogy tudjuk lelkünket edzeni a még előttünk álló Életre, annak tükrében, amit hátunk mögött hagyunk.</p> <p>Homályos arcok maradnak utána már csak bennünk, főként érzéshullámok képében. Mutatva, hogy milyen érzések szabadítják fel lelkünk, s mi az, ami a keserűség kietlen pusztaságába sodor minket. Végül meg is értjük, a boldogság nem köthető emberekhez - csak magunkhoz, s a szívünkhöz-, amely igyekszik a legjobbat választani nekünk ahhoz, hogy lelkünk fejlődhessen.</p>rich