1.0Minden, ami a felszín alatt rejtőzikhttps://mystique.cafeblog.huBoseekahttps://mystique.cafeblog.hu/author/boseeka/<p><a href="https://mystique.cafeblog.hu/files/2018/06/kaffka.jpg"><img class="size-full wp-image-5608101 aligncenter" src="https://mystique.cafeblog.hu/files/2018/06/kaffka.jpg" alt="" width="349" height="480" /></a></p> <p>Kaffka Margit a Nyugat első nemzedékének tagja volt. Sőt, a Nyugat három nemzedékében az egyetlen nő. Élete rövid volt, de korántsem tartalmatlan. Versek, regények, elbeszélések, novellák születtek keze nyomán. A Színek és Évek regénye németre, lengyelre, hollandra, angolra, portugálra és spanyolra is le van fordítva. Világszerte vannak rajongói az első magyar feminista írónőnknek. Verseivel emlékezünk ma rá. Egy-egy darabka belőle, munkásságából, hogy olvassuk továbbra is műveit.</p> <p style="text-align: center">A Játékszer</p> <p style="text-align: center">Valahol egy szomorú asszonyt<br /> Látott meg Don Juan,<br /> Ki mint a porcellán, fejér volt<br /> És csendes, szótalan.<br /> Gondolta: Jó volna összetörni!<br /> Megtudni, benn mi van?<br /> A szívében mi van?</p> <p style="text-align: center">Közelbe ment, elnézte-nézte<br /> S a szíve elszorult.<br /> Ráismert! Egyszer ez a bálvány<br /> Már a kezébe volt.<br /> "Egy érintésre vége volna,<br /> Kegyelem néki!" szólt.<br /> - Törött szobrocska volt.</p> <p style="text-align: center">1901</p> <p style="text-align: center">HU-RO-Ki</p> <p style="text-align: center">A lelked messze, idegenbe való,<br /> Gyűrött, furcsa, öreg japáni lélek.<br /> Tettetve kies, mint szigetbeli tó,<br /> S a nagy, riadalmas, dús óceánnal<br /> Titokszerűen eggyéfolynak a mélyek.<br /> Ha <em>ott</em> árbocatörten elmerül egy hajó,<br /> Fölzeng <em>itt</em> halk buborékja színének,<br /> Tükrözve torzon, döbbentőn, visszásan<br /> A hajót, a halált, a vihart, a tengert...<br /> Ez a lelked.</p> <p style="text-align: center">Fürge, szomorú, apró mosolyod<br /> Halvány redője aranyszőtt selyemnek.<br /> Selymek... zizegők, rajzosak, nyugtalanok!<br /> Ideges ábrák kúsza gyűrüin át<br /> Félbenmaradt, bús fényálmok kerengnek. -<br /> Sok tipegő, finom ösztöngondolatod<br /> Játékos és bölcs, mint a beteg gyermek, -<br /> És mint a tarka, lágy, bőráncú selymet,<br /> Puhán, hízelgőn alakomra dobod<br /> A mosolyod.</p> <p style="text-align: center">A te szerelmed gyümölcsfa-virág,<br /> Némán hajolva simítja az arcom.<br /> Hűs illathálóban pihen a vágy,<br /> Mint nagy, szélcsendes, parti reggelek,<br /> Mint lampiónos, felhős tavasz-alkony. -<br /> S én feledem, hogy itt ős láva-láng<br /> Tikkadt heve ég minden szirom-ajkon.<br /> "Amen!" - szólsz; s kivirítnak pici csoda-fák.<br /> Bűvész vagy, bölcs vagy! Engem egyszer elveszt<br /> A te szerelmed.</p> <p style="text-align: center">1905</p> <p style="text-align: center">Garabonciások</p> <ul style="text-align: center"> <li>- Vers libre-</li> </ul> <p style="text-align: center">Most új dalok hegedősei járnak,<br /> Tépett szárnyú, nagy viharmadarak,<br /> Lázongás kereső, vad, nyugtalan árnyak -<br /> Vajúdásuk termékeny, gőgös, szilaj álmak,<br /> Prófétái ők démoni, ősi csodáknak,<br /> - Ám betegek, bénák, furcsák, szomorúak.</p> <p style="text-align: center">Az új kobozok kúsza ütemre ha lelnek,<br /> Múzsájuk az asszony, aki hattyut ölel:<br /> És zengik, amit csak bomlott agyú sejthet,<br /> Ihletük méregpor, bús mákvirág kelyhek,<br /> Iromba daluk tép, zaklatja a lelket,<br /> - Ám kobzukon a jövő szilaj himnusza kel.</p> <p style="text-align: center">És eljön a jövendő, amire várnak;<br /> Egyenletes, szabad, munkás, erős,<br /> Emberek jönnek, étkesek, vidámak,<br /> Asszony, ki szürke, dolgos, rendes állat.<br /> Szerelem, melyben nincs gyönyöre gátnak,<br /> Oh jaj, - szegény, szegény sok új hegedős!</p> <p style="text-align: center">1907</p> <p>Versek forrása: Mek.oszk.hu</p> <p>kép forrása: pinterest.com</p>richhttps://mystique.cafeblog.hu/files/2018/06/kaffka-150x150.jpg150150