<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Minden, ami a felszín alatt rejtőzik</provider_name><provider_url>https://mystique.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Boseeka</author_name><author_url>https://mystique.cafeblog.hu/author/boseeka/</author_url><title>Ha a test beszél</title><html>&lt;p&gt;&lt;span style=&quot;line-height: 107%;font-family: &#039;Times New Roman&#039;,serif;font-size: 14pt&quot;&gt;&lt;span style=&quot;color: #000000&quot;&gt;Sosem kellettél teljesen. Csak egy-egy órára. Annyi időre, hogy szenvedélyed tüzében éghessek, aztán porrá válhassak. Nem kértem a szíved, a lelked tartalma sem érdekelt. De olykor mégis kiöntötted lábam elé érzéseid, amelyeket visszatömtem szívedbe, hogy azokat máshová vidd.&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;span style=&quot;line-height: 107%;font-family: &#039;Times New Roman&#039;,serif;font-size: 14pt&quot;&gt;&lt;span style=&quot;color: #000000&quot;&gt;Égni akartam, vágyakozni rád, s minden héten a mi napunkat várni. Álmokat akartam szőni köréd, s ezért még szerelmet is hazudtam, hogy magamhoz láncoljalak. Persze kapcsolatunk minden volt csak nem tiszta szerelem, hiszen a vágy oltárán áldoztuk fel érzelmeink. Egymás testébe csak így olvadhattunk, hogy aztán főnix madárként újraéledjünk a kéjből, ami a másikhoz vitt.&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;a href=&quot;https://mystique.cafeblog.hu/files/2018/12/james-forbes-203623-unsplash.jpg&quot;&gt;&lt;img class=&quot;size-large wp-image-5608812 aligncenter&quot; src=&quot;https://mystique.cafeblog.hu/files/2018/12/james-forbes-203623-unsplash-600x400.jpg&quot; alt=&quot;&quot; width=&quot;600&quot; height=&quot;400&quot; /&gt;&lt;/a&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;span style=&quot;line-height: 107%;font-family: &#039;Times New Roman&#039;,serif;font-size: 14pt&quot;&gt;&lt;span style=&quot;color: #000000&quot;&gt;A szenvedély lealjasítja az érzéseket, s feleslegessé teszi azokat. Egy idő után az ember nem szeretni akar, csak testi vágyait kiszolgálni. Kéjre, izgalomra, tilosra áhítozunk, mert a bűn útja mindig csábítóbb, mint a szereteté. Akkor is, ha tudjuk: a szenvedély lángja nem ég örökké, s egyszer nem fogunk tudni belőle újjászületni.&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;span style=&quot;line-height: 107%;font-family: &#039;Times New Roman&#039;,serif;font-size: 14pt&quot;&gt;&lt;span style=&quot;color: #000000&quot;&gt;Mégsem bírunk megálljt parancsolni vonzalmunknak, ami a másikhoz hajt. Pedig már fogadkozunk: ez lesz az utolsó. Aztán még egy és még egy kell, mert egyre jobban akarjuk a másikat birtokolni. Függőjévé válunk a kéjnek, ami aztán lelkünket is romlásba viszi.&lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;span style=&quot;line-height: 107%;font-family: &#039;Times New Roman&#039;,serif;font-size: 14pt&quot;&gt;&lt;span style=&quot;color: #000000&quot;&gt;A végső stádiumban már eltorzul arcunk, mert lelkünket is megfertőzi a szenvedély. Elfelejtünk szeretni, már nem tudjuk, hogyan is kell azt önzetlenül és feltétel nélkül csinálni. A végén lehull rólunk az ájtatos maszk is, amely a többi ember elől eltakarta tűzre áhítozó lényünk. Aztán az egyik feladja, s megüzeni gyáván, mert másképp nem tudja kizárni életéből szenvedélye tárgyát: Minden jót kívánok, de többé nem találkozhatunk. &lt;/span&gt;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;</html><type>rich</type><thumbnail_url>https://mystique.cafeblog.hu/files/2018/12/james-forbes-203623-unsplash-150x150.jpg</thumbnail_url><thumbnail_width>150</thumbnail_width><thumbnail_height>150</thumbnail_height></oembed>