1.0Minden, ami a felszín alatt rejtőzikhttps://mystique.cafeblog.huBoseekahttps://mystique.cafeblog.hu/author/boseeka/<p><a href="https://mystique.cafeblog.hu/files/2019/05/photo-1541253361369-0bad3e717ba5.jpg"><img class=" wp-image-5609282 aligncenter" src="https://mystique.cafeblog.hu/files/2019/05/photo-1541253361369-0bad3e717ba5-400x600.jpg" alt="" width="312" height="468" /></a></p> <p>-Gyere velem!</p> <p>-Hova?</p> <p>-Majd megtudod. Gyere már, ne kéresd magad!</p> <p>-Legalább mond meg, mire készüljek! A közelbe megyünk, esetleg egy erdőben akarsz sétálni vagy készítsek elő bőröndöt?</p> <p>-Ó az isten áldjon meg! Nem kell semmit magaddal hozni, jó vagy így, ahogy vagy. Gyere!</p> <p>A lány megfogta a férfi kezét és már húzta maga után. Ha elég erős lett volna hozzá, talán fel is kapja, hogy a vállán vigye el. Persze a maga ötven kilójával aligha bírta volna el a 80 kilós testet. De már nem bírta tovább, ahogy a férfi hűvös távolságtartással beszél vele.</p> <p>Az utóbbi időben már nem volt vele mindig olyan felszabadult Ákos. Egyre többször járt fényévekre tőle. Valahogy ki kellett rángatnia ebből az állapotából, hogy kiderüljön mi a baja. - Ha kell, elviszem a világ végére, csak nyögje már ki mi változott meg. – gondolta magában.</p> <p>Másfél éve felforgatták egymás nyugodt, kiszámítható világát és nem akart a szenvedély bennük alábbhagyni. Ha olyan kedvük volt hajnalig beszélgettek, vagy csak csendben ültek egymás mellett. A testükkel is elmondták ezerszer hogyan éreznek egymás iránt, de az a szó, hogy szeretlek sosem hangzott el. Igaz, ők szavak nélkül és mozdulatokból is értették jól mi van köztük.</p> <p>Persze ahogy telt az idő a szenvedélyes pillanatokba egyre többször tört be a szerelem és a ragaszkodás érintések, tekintetek formájában. A nő azonban mással élt, csak néhány boldog órát akart eltölteni vele. A férfi egyre inkább a rendes mederbe akarta terelni kapcsolatuk és döntéshelyzetek elé állította. De Miriam félt, valósággal rettegett, hogy a szerelem és a szenvedély megtör bennük, ha viszonyuk a kiszámítható, monoton mederben folyik tovább.</p> <p>-Nem lehet ilyen hóbelevanc módjára csapot-papot hátrahagyni. – duzzogott a férfi.</p> <p>Ekkor már autóban ültek a nő vezetett, és még mindig nem árulta el hova mennek. Mikor megállt a tisztáson, ahonnan az erdei tavacskához lehetett jutni a férfi már nem szólt semmit. Kiszálltak és lesétáltak a partra.</p> <p>-Mi a baj?- kérdezte Miriam.</p> <p>-Hogy érted ezt? Mi lenne? Csak nem tudtam hova akarsz menni, ezért voltam nyugtalan.</p> <p>-Tudod, hogy nem erre célzok. Úgy látom, mostanában valami zavar és igyekszel tőlem távolságot tartani.</p> <p>-Hát jó, akkor beszéljünk komolyan. – sóhajtotta a férfi. – Azt hiszem, az lenne a legjobb, ha nem találkoznánk többé. – és jéghideg szemét a nőre függesztette.</p> <p>-Miért?</p> <p>-Nem haladunk előre. Folyton visszakozol. Be akartalak mutatni a családomnak, a barátaimnak, mondtam, hogy legyünk hivatalosan egy pár, de nem mentél bele egyikbe se.</p> <p>-Félek, hogy mit szólnak majd hozzám és tudod, hogy van néhány befejezetlen ügyem is.</p> <p>-Tudom, kaptál is elég időt arra, hogy rendezd ezeket, de nem léptél semmit. Nem gondolhattad, hogy a végtelenségig várni fogok rád. Én ezt így már nem akarom csinálni, legyünk hivatalosan egy pár, vagy hagyjuk egymást békén!- fakadt ki Ákos.</p> <p>A nő tudta, hogy igaza van, de nem bírta kimondani azt, amit érzett. Hogy nincs bátorsága lépni, de elveszíteni se akarja a másikat. Megfogta a férfi kezét és mellére hajtotta a fejét. Hallotta, ahogy gyorsul Ákos szívverése és beletúr hajába.</p> <p>-Nem fogok könyörögni neked. Kaptál elég időt.</p> <p>-Tudom, de félek, hogy nem fog ez menni nekünk rendesen. Pár hete hívtalak egy koncertre, de te nemet mondtál.</p> <p>-Na és? Én csak egy fesztiválra mondtam nemet, de te már mindjárt kombinálsz.</p> <p>-Azt válaszoltad, nem tudod, hol leszel akkor…</p> <p>-Igen, mert már belefáradtam, hogy nem haladunk sehová.</p> <p>A férfi felemelte a nő fejét és megcsókolta. Már egy ideje tudta, hogy ennek a kapcsolatnak vége. Valamelyikük mindig visszakozik, sosincsenek szinkronban. Amikor az egyikük szintet lépne, akkor a másik hátrál.</p> <p>-Néha azt gondolom, a szenvedélyes szerelem felégeti az egymás felé vezető utat. –mondta ki végül.</p> <p>Szomorúan néztek egymásra. Szemükben benne volt másfél év gyötrelme és boldogsága. Összeölelkeztek és mire feleszméltek már a fűben hevertek. Majd visszaballagtak a kocsihoz és aztán elváltak útjaik… végleg.</p>richhttps://mystique.cafeblog.hu/files/2019/05/photo-1541253361369-0bad3e717ba5-150x150.jpg150150