1.0Minden, ami a felszín alatt rejtőzikhttps://mystique.cafeblog.huBoseekahttps://mystique.cafeblog.hu/author/boseeka/<p><a href="https://mystique.cafeblog.hu/files/2019/06/táncwed.jpg"><img class="size-large wp-image-5609294 aligncenter" src="https://mystique.cafeblog.hu/files/2019/06/táncwed-600x400.jpg" alt="" width="600" height="400" /></a></p> <p>Kéz a kézben, csak te és én. Így indultunk utunkra. A szemembe néztél, azt mondtad minden rendben lesz és én elhittem. Egyet előre léptem, te egyet hátra, próbáltuk tartani az ütemet, de a szívünk túl gyorsan kalimpált. Zúgott a fejem, rajtad kívül nem létezett semmi és senki, csak rád figyeltem akkor már.</p> <p>Az óramutató is megállt, míg el nem jutottunk odáig, hogy egy ritmusra nem jártuk végig táncunk. Botladoztunk, szerettük és becéztük egymást szavak helyett pillantásokkal. Ragyogott a szemed, éreztem földöntúli boldogság jár át, én csak téged, te csak engem látsz, ezért hiába is voltak körülöttünk, belőlük semmit sem érzékeltünk. Nem lehetett, hiszen ekkor vált világossá: te leszel a társam, akivel együtt fogok végighajózni az életen. - Így igazán nem figyelhettem másra, mikor a szerelem és az összetartozás virága, hajtott ki lelkemben.</p> <p>Minden egyes lépésünkkel, törlődött belőlem valami, ami előtted volt. Rájöttem, sosem volt igazán senkim, mert hozzád képest mindenki csak egy árnyék lehetett. Alaktalan, amorf lelkekként olvadtak bele a feledés ködébe tekintetedtől mindazok, akik csak fél szívüket adták. Felülírtad szerepüket az életemben, mert te egész lényeddel felém fordultál és a szíved kulcsát is megkaptam, pedig ilyen és ekkora ajándékot remélni se mertem soha.</p> <p>Megrészegítettél és megriasztottál azzal, hogy elvesztettem az eszem miattad. Innentől már nem volt visszaút, a lelkem kapuja tárva-nyitva áll előtted azóta. Megszületett a pillanat, amiért majd, ha egyszer távozom a földi létből és életem filmjét nézem, megállítom a percet, mert ott, és akkor megadtuk magunkat egymásnak. Szavakká formálni nem tudom, hogy miért, mert csak érzem: te vagy számomra az élet a végzet és a férfi, aki után mindig epedtem, és akit sokáig kerestem. - Miközben a szerelem karnyújtásnyira volt tőlem, ott lélegzett mellettem, s remélte, hogy lelkem ráeszmél létére.</p> <p>Istenem, milyen sokáig álltál és vártál rám az út mentén addig, amíg rá nem ébredtem: te vagy életem szerelme, akinek helyébe már soha senki sem léphet. Persze amint megértettem ezt, már táncoltunk, suhantunk a parketten. Lassan megállt végre a forgás, szívünk normál ütemben dobbant és újra éreztük, van világ körülöttünk. De mi ketten már összetartozunk, hiszen lelkünkbe vésődtek a lépések és a dallam ahhoz, hogy végig tudjuk táncolni az egész életünk…</p>richhttps://mystique.cafeblog.hu/files/2019/06/táncwed-150x150.jpg150150